„Ahogy G. Fodor Gábor fogalmazott: »ma a Fidesz a bal is«. A Fidesz már 2008-ban a háromigenes népszavazással »beleharapott« a korábban potenciálisan baloldalinak számítók táborába, ezen bázis egy részét sikeresen vitte el szavazni 2010-ben, további jelentős tömegét pedig demobilizálta. A kormányváltást követően a Fidesz, ha nem is tudta megtartani ezt a közönséget, ezeket a szavazókat sikerrel pacifikálta.
Ilyen pacifikáló intézkedés volt a ciklus kezdetén bevezetett bankadó és a szektorális különadók. A különadók bevezetésével a Fidesz egyszerre elégítette ki a közteherviselés iránti igényt és tetszeleghetett az igazságosztó szerepében: megbüntette a pénzintézeteket a válság kirobbantásáért. Rájátszhatott továbbá a hagyományos baloldali multi/imperializmus ellenességre is. A baloldali pártokat pedig belekényszerítette egy olyan kommunikációba, hogy kénytelenek voltak egy baloldali intézkedést liberális-konzervatív retorikával támadni. Mindezen lépéseivel ráadásul a Fidesz protekcionista módon a külföldiekkel szemben magyar vállalkozásokat hozott helyzetbe. (...)
A 2010(?) óta tartó baloldali politika válsága tehát önmagában még nem lenne elég, de ezen intézkedésekkel kiegészülve válik egyértelművé, hogy a baloldal ma miért képtelen megszólítani a bizonytalan választókat. Valamint arra is választ ad, hogy 2010 óta miért ilyen magas a bizonytalanok aránya és miért tart ki a Fidesz támogatottsága. Ha pedig a részletesebb közvélemény-kutatási adatokat nézzük, azt láthatjuk, hogy a Fidesz a legszegényebb-alacsony végzettségűek között is vezet (a Tárki legújabb kutatása szerint a nélkülözők körében: Fidesz 35 százalék, MSZP 30 százalék). A stratégia helyességét bizonyítja, hogy a baloldali ellenzék lényegében feladta a harcot a bizonytalanok táborának megnyeréséért és kibővíti az MSZP-Együtt-PM paktumot, már csak megmaradt törzsszavazóira koncentrálva. Ugyanakkor válasz ez a konzervatív-liberális oldalról érkező masszív kritikákra is, mivel a Fidesz tanulva a 2002-es hibákból második ciklusában tudatosan épített be baloldali témákat is politikájába, mivel helyesen mérte fel azt, hogy többet ér az alapvetően baloldali tábor pacifikálása, mint a hazai konzervatív-liberális táborának való tetszelgés.”