Megjelent ennek Salamon király?
Egy órán át hallgatni, ahogy Puzsér Róbert a magasabb szintű fizikáról monologizál, nagyon irracionális dolog. Úgyhogy maradtam - noha engem halmozottan hülyének nézhettek a körülöttem ülő autonómabb hallgatók, hiszen jegyzeteltem -, ráadásul az időutazásnál már láthatóan inkább értett a hidrogénbombához, még ha nyilván nem is egy Szaharov. Hidrogénbombás kiselőadása mögött már egy egész spektrumtévés dokumentumfilm lehetett a fedezet.
„Az atombomba a hidrogénbomba detonátora” – nyomatékosítja, és eközben nem Puzsér lenne, ha nem kerülnének szóba a náci csodafegyverek –
„Hogy állunk a csodafegyverekkel?” „Jönnek. Jönnek.” -, merthogy, játszik el Kazinczy utcai Phil K. Dickként a történelmi alternatívákkal, az lett volna a fordulat, ha a németeknek összejön a nehézvíz-projektje és Werner von Braun V-2-sel küld atomot Londonra.
„Amely Londont bombázta, ugyanaz a márkájú termék volt, mint amely az USA-t felvitte a Holdra” – kommentálja Puzsér, hogy a második világháború végével az amerikai kormány úgy igazolta le a rakétatudósok special one-ját, Werner von Braunt és csapatát, mint az NDK bukásával Kína a keletnémet doppingszakembereket.
Mi sül ki ebből a sok energián túl? A szociálpolitikai konklúzió, olyan hatással, amilyennel Heki kutya ront bádogdobozából Öveges professzor kísérletében: „Ha létrejönne a hidrogénfúzió, akkor leesnének az energiaárak öt forintra.” Rezsicsökkentés! Meg kétharmad és ötszázéves növekedés.
„Te, nem ezt akarja a Széles Gábor?” – veti közbe a sörébe belekortyoló FAM.
Lám, egy féregjáraton csak átjutottunk a magyar közéletbe.
Nyitmeghívó
Mi másról is kezdhettek volna beszélgetni eztán, minthogy a napokban nyilvánosságot kapott: decemberben Lázár János Semjén Zsolt vadászbabérjaira tört, hiszen a Habsburg-Lotharingiai főherceggel, egy Károlyi gróffal, egy liechtensteini herceggel és a magyar Omar Shariffal, a Rózsa Sándor-i múltját megtagadó és labancnak álló Oszter Sándorral közel ezer fácánt puffantottak le.
„Koronás fürtökre ha mászik, féreg marad ott is a féreg” – citálja a Burns-verset FAM, majd bővebben is kifejti: „Én utáltam az SZDSZ-t, de már annyira tele van a faszom a Fidesszel. A tobzódása, az orgiája az undormánynak, amit az Orbán-rezsim csinál. Nem tudok annyit enni, mint amennyit hánynék.”
Puzsér pedig menten rápörög: „Én a következő ilyen vadászatra szívesen kimennék tizenöt emberrel paintballozni ezekre.”
Újabb és újabb ötletekkel tromfol egymásra Puzsér és FAM, míg végül utóbbi kijelenti: „Megfigyeltem, hogy ahogy az Apu végére érünk, egyre lassabban telik az idő”.
Így jutottunk vissza a kvantummechanikához és a csillagokhoz.
„Isten testét hívja a fizikus univerzumnak” – zárja az év első Apuját Puzsér, nekem pedig a várt évértékelőre már előre megírt intertextuális leütésemet félretéve már csak annyi marad konklúziónak, hogy a magyar nyilvánosságban Puzsér és Farkas Attila Márton Suzukival száguldanak forgalommal szemben egy autópályán, miközben mindenkit anyáznak. De olyan hévvel és stílussal teszik, hogy minden egyes alkalommal kedvet kapok, hogy beüljek melléjük. Akkor is, ha atomfizikával traktálnak.
Ez nem pokol. Tisztítótűz.