El a kezekkel a tudománytól!
Rektorként minden alkalommal felléptem az ellen, ha egyetemünket, a tudás szentélyét, annak valamely polgára méltatlan aktuálpolitizálás színterévé kívánta volna lealacsonyítani.
A kiáltvány szövegét Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ismertette a menetelés rádióadásán, miután a tizennégy helyszínről egymással szembe elinduló menetoszlopok két-három kilométeres út megtétele után szembetalálkoztak egymással a Brassót Bákóval összekötő országúton.
A kiáltvány szövegét Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ismertette rádióüzenetében. A dokumentumban arra hívják fel a román kormány figyelmét, hogy a párbeszéd lebecsülése, a székelység akaratának mellőzése, a székely jelképek folyamatos üldözése nem fogja sem megtörni, sem elfárasztani a székely autonómiatörekvést.
A nagy menetelés résztvevői a kiáltványban kinyilvánították, hogy a nyolc széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld korábban rögzített ideiglenes határaihoz ragaszkodnak, és követelik, hogy a helyi közösségek népszavazása véglegesítse a határokat. Kijelentették, hogy Székelyföld nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozástól függetlenül közös hazája a terület minden lakosának, és a területi autonómia lesz a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciája. „A mai napot követően vagy érdemi párbeszéd kezdődik a székelység képviselőivel a székely nép kinyilvánított akaratáról, Székelyföld jövőjéről, vagy sokasodni és erősödni fognak a tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is” —fogalmaztak.
„A nagyvilág közvéleményéhez fordulva mondjuk el: változatlanul hisszük, hogy a párbeszéd a társadalmi béke záloga, a székelyek pedig békét és párbeszédet akarnak. A nagyvilág közvéleménye előtt kérjük ismételten Románia kormányát, ne vegye semmibe hétszázezer polgárának akaratát, akik egyben az Európai Unió polgárai is!” - áll a dokumentumban. A nagy menetelés résztvevői Magyarország kormányától azt kérik, hogy kérje Románia kormányától a két ország közti alapszerződés tiszteletben tartását, különös tekintettel a dokumentum 15/9. cikkelyére, amelyben a felek vállalják, hogy tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek megváltoztatják a kisebbségek által lakott régiók lakosságának arányait.
A menetelés kiáltványának felolvasása után a tüntetők közösen énekelték el a magyar és székely himnuszt, majd elindultak vissza a gyülekezési pontok felé. A legutolsó becslések szerint százhúszezren vettek részt a demonstráción.
A székelyföldi utakon reggel óta székely és magyar zászlókkal fellobogózott, dudáló autókat lehetett látni. Rétyen megannyi olyan európai közösségnek a zászlaját is kitűzték, amelyek szolidaritására számít a székelység az autonómia eléréséért folytatott küzdelemben. A helyszínen baszk, katalán, skót és dél-tiroli zászlókat is látni lehet.
A tüntetők elsősorban román és angol nyelvű feliratokon üzenték: „Autonómiát akarunk, nem függetlenséget!” „Románia a mi országunk is!” A Székely Nemzeti Tanács hírszolgálata szerint mintegy hatvan-hetvenezren hallgatták végig a menetelést megelőző ökumenikus istentiszteleteket, de valamennyi helyszínre folyamatosan áramlik a tömeg. Az istentiszteleteket követően elindultak egymás felé a menetoszlopok a Brassót Bákóval összekötő országút ötvenhárom kilométeres székelyföldi szakaszán. A tömegben négy darab, 250 méter hosszú székely zászlót is kifeszítettek, egyet-egyet a felvonulás két végpontján, Kökösön és Bereckben, illetve a rétyi keresztútnál és Kézdivásárhelyen. A menetoszlopok dél körül találkoztak egymással.
A menetelés rádióadása által közvetített üzenetében Izsák Balázs, a demonstráció kezdeményezője rámutatott: ez az esemény kiváló alkalom arra, hogy gyorsmérleget készítsenek az idén tízéves SZNT eredményeiről. Emlékeztetett, hogy az SZNT az autonómia küzdelem mozgalmi háttereként kidolgozta Székelyföld autonómia statútumát, és jelképet teremtett, a székely zászlót, amely alá föl lehet sorakozni. „Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napján, vagy ma, itt Bereck és Kökös között, arra mutatunk példát az utánunk jövőknek, hogy közösségi összefogással nincsen lehetetlen” — mondta.
Tőkés László rádióüzenetében üdvözölte az erdélyi magyar politikai szervezetek együttműködését és rámutatott, hogy az erdélyi magyarság olyan önrendelkezési jogokért kénytelen saját hazájában demonstrálni, amilyeneket elődei biztosítottak a románoknak, szászoknak és székelyeknek. „Gábor Áron kései utódaiként mi nem ágyúval, nem fegyverrel, hanem békés, demokratikus eszközökkel küzdünk a jövőnkért” — hangoztatta Tőkés László.
Tamás Sándor,a Kovászna megyei közgyűlés elnöke kiemelte: fontos, hogy Székelyföld ne azoké legyen, akik Bukarestbe viszik az adóbevételeit, hanem azoké, akik itt termelik meg az anyagi javakat.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke úgy fogalmazott: nem lesz béke és nyugalom, amíg az erdélyi magyarság el nem nyeri közösségi jogait, ezek között Székelyföld autonómiáját. Hozzátette: Bukarest hivatalnoki packázással akarja megfélemlíteni az erdélyi magyarságot, de ez nem tántorítja el a közösséget, amely bebizonyította, hogy erejét és akaratát hangosan ki tudja nyilvánítani.
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke kifejtette: Trianon óta a székelységnek folyamatos román asszimilációs törekvéssel kell szembenéznie, és megmaradása érdekében ezt a folyamatot meg kell állítania. Ezért a székelyek azt követelik, hogy Bukarest tartsa be nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit, hiszen, mint mondta, az 1919-es párizsi kisebbségi szerződésben autonómiajogot garantáltak a székelységnek.