A pedagógusok szinte mindent lenyelnek

„Az oktatásirányításban túlzott központosítás zajlik. Az oktatási kormányzat, úgy tűnik, hisz abban, hogy ha bizonyos erkölcsi elveket, szólamokat meghirdet, azok a valóságba átmennek: a tanár mindent megtanít, ami elő van írva, és a diák mindent megtanul, amit a tanár megtanít. Azt hiszik, hogy az ember attól lesz jó, ha felvilágosítják, hogy mi a jó, mert egyébként nem tudná. Ez egy hibás logika: ez így nem működik, ha nem veszik figyelembe a diák előzetes tudását, képességeit, szociokulturális hátterét és a helyi adottságokat, különbségeket.

A törvény nem veszi figyelembe mindazt, amit a modern pszichológiáról és pedagógiáról tudunk. A hivatkozási alap mindig az oktatási rendszer egységesítése, miközben nyilvánvaló, hogy az egységesített tartalmak és előrehaladási menet a társadalmi különbségeket növelik: nem mindenkinek ugyanolyan magas dobozra kell állnia, hogy kilásson a kerítés mögül. Már ma is Európa talán legszelektívebb oktatási rendszere a magyar, ez ezekkel a változásokkal még szelektívebbé válik.

A mostani túlzott központosítás egyébként a korábbi kormányok sara is, akik túl sok innovativitást feltételeztek az iskolákról, pedig nem mindenki képes önálló pedagógiai programot csinálni, ehhez segítség kell. Emellett hagyták szétesni az egész pedagógiai szolgáltatórendszert és a szaktanácsadást. A mostani szakfelügyeleti rendszer és kemény központi tantervek a korábban a másik irányba kilengő inga ellenhatásai.”