Így vitáztak ellenzékiek a Pride-ról és az LMBTQ-ügyekről

A Jobbikon kívül minden, a parlamentben így, vagy úgy képviselettel rendelkező pártot (DK, Együtt 2014-PM, Fidesz, KDNP, LMP, MSZP) meghívtak a szervezők a Budapest Pride keretein belül rendezett, Politikai pártok, programok elnevezésű, az LMBTQ emberek helyzetéről szóló kerekasztal-beszélgetésre, ám végül csak az ellenzék képviseltette magát a rendezvényen. A KDNP nem válaszolt az LMBT Szövetség felkérésére, míg a Fidesz a szervezőknek küldött válaszában ugyan nagyon fontosnak nevezte a részvételt, végül mégsem jelent meg egyik politikusuk sem a Hátsó Kapu nevű helyen tartott eszmecserén. Hogy valamilyen formában mégis csak jelen legyenek a kormánypártok, arról a szervezők egy pártlogós papírfigurával gondoskodtak.

A felmerült kérdésekben képviselt álláspontokban csak minimális volt az eltérés a résztvevő pártok között. Ezért az a furcsa helyzet állt elő, hogy a valódi vita helyett ellenzéki társalgássá szelídült kerekasztal-beszélgetésben végül az LMP képviseletében megjelent Schiffer Andrásé lett a „konzervatív” szerep. Ez persze nem valódi konzervatív álláspontot jelentett, hiszen az elhangzottak szerint az LMP is kiáll az LMBTQ emberek jogai mellett. A többi, beszélgetésben résztvevő párthoz hasonlóan támogatják, hogy az élettársak örökbe fogadhassák egymás vér szerinti gyermekeit – ami egyébként a heteroszexuális párok esetében sem egy egyszerű folyamat –; illetve támogatják azt is, hogy a leszbikusok számára elérhető legyen a mesterséges megtermékenyítés. A melegházasság kapcsán viszont Schiffer türelemre intett. Mint fogalmazott: igenis figyelembe kell venni a társadalmi környezetet, figyelembe kell venni, mi az, ami nem ütközik falakba, mert a doktriner álláspont előítéleteket szít, és összességében csak kárt okoz az LMBTQ-közösségnek.

Nagyjából ebben az egy kérdésben, vagyis a jogi változások tempóját tekintve volt valódi törésvonal a beszélgető felek között. Schiffer Andrást valószínűleg nem függetlenül a visszafogottabb álláspontjától a nézői kérdések során többen is megtalálták, volt aki egyenesen azt állította, hogy „Vona Gáborral piknikezett”. Az LMP társelnöke azonban ezt kikérte magának és leszögezte: nem a melegházasság ellen van, pusztán csak azt szeretné, ha azt olyan társadalmi környezetben fogadnák el, amikor nem kell attól tartani, hogy az ügy ellenzői törnének-zúznának az utcán a döntés miatt, illetve hatalomra kerülve „háromszor vennék azt vissza”. Szintén az óvatos haladás mellett érvelt a kérdésben az Együtt 2014-PM-et képviselő Juhász Péter is.

Maga a melegházasság téma egyébként addig fel sem merült, amíg Schiffer András szóba nem hozta. Előkerült viszont az alaptörvényben, illetve a családvédelmi törvényben rögzített családfogalom, amit a beszélgetésben résztvevők egybehangzó véleménye szerint túlságosan szűkre szabott a jobboldali többség. Simon Gábor, az MSZP elnökhelyettes megígérte: ha 2014-ben hatalomra kerülnek, akkor ezt mindenképpen korrigálni fogják, mint ahogy a Ptk.-ba is beemelnék a bejegyzett élettársi kapcsolat. Ennek kapcsán megjegyezte: „nem akar ijesztgetni” senkit, de szerinte a kormánypártok ténykedése abba az irányba mutat, hogy akár meg is szüntethetik a jövőben ezt a kifejezetten az LMBTQ-közösség számára létrehozott intézményt. Itt megint csak Schiffer volt az, aki hűtötte a lelkesedést, mondván az alaptörvény módosításához kétharmad kell, így erről a kérdésről szerinte fölösleges beszélni. Azt viszont ő is fontosnak nevezte, hogy a Ptk.-ba belekerüljön a bejegyezett élettársi kapcsolat, illetve azt is, hogy a „sima” élettársi kapcsolat átkerüljön a szerződések közül a Ptk. családjogi részébe. Hangsúlyozta: ennek nem csupán szimbolikus jelentősége van, hanem komoly következményekkel is jár.

Abban mindenki egyetértett, hogy semmilyen területen nincs helye a szexuális orientáció miatti diszkriminációnak, így az egészségügyben, illetve az oktatásban sem. Utóbbi kapcsán elhangzott: a pedagógusok, illetve az ő képzésük jelenti a kulcsot ahhoz, hogy mérséklődjön az agresszió a valamilyen szinten „más” diákokkal szemben és nagyobb legyen a nyitottság. A résztvevők ebből a szempontból kritizálták is a jelenlegi oktatáspolitikát, mondván az nem segíti ezeket a törekvéseket, nem törekszik a sokszínűség bemutatására. Schiffer András itt leszögezte: be kell mutatni azt, hogy milyen a társadalom valójában, be kell mutatni a különböző társadalmi csoportokat, de nem osztja azt a nézetet, amely szerint azonos súllyal kellene bemutatni az azonos nemű, illetve a heteroszexuális kapcsolatot. A szocialista Simon Gábor a pedagógusok mellett a civil világ szerepét emelte ki abban, hogy növekedjen a tolerancia a mássággal szemben. Juhász Péter pedig azt jegyezte meg, hogy a kérdés nem LMBTQ specifikus, hiszen a romákat sokkal nagyobb mértékben éri diszkrimináció, mivel rajtuk „látszik” a származásuk, míg mondjuk egy szivárványcsaládból jövő gyermeken nem. Éppen ezért az Együtt 2014-PM nem foglalkozik a kérdéssel külön, hanem integratív szemléletben változtatnák meg az egész oktatáspolitikát.

Schiffer András szerint egyébként az LMBTQ-közösségnek elsősorban nem jogi eredetűek a problémái, azok többé-kevésbé megoldódtak az elmúlt években, hanem sokkal inkább a „mindennapos elnyomás” a baj, amit viszont csak hosszú idő alatt lehet megváltoztatni. Simon Gábor szerint a kisebbségek elleni agressziót az országban domináló félelem termelte ki, a félelem oka pedig a kilátástalanság. Ezzel Schiffer is egyetértett, aki egyébként a beszélgetés folyamán többször is tett egy-egy kritikai megjegyzést az előző kabinetekre, illetve feltette a kérdést, miért nem korábban tették meg ezt, vagy azt azok, akik már voltak kormányon?

Szóba került a reparatív terápia (vagyis az LMBTQ-emberek „meggyógyítása”) kérdése is. Ennek kapcsán az „értelmetlen”, „sarlatán”, „baromság” szavak hangzottak el a megjelent politikusok részéről. Simon Gábor utalva arra, hogy a Nemzetközi Pszichiátriai Társaság 1974-ben levette a homoszexualitást a betegségek listájáról, úgy fogalmazott: „a tűzzel játszik az a politikus, aki aktuálpolitikai alapon rángatja elő ezeket a kérdéseket”.

Ha a beszélgetők között a leginkább konzervatív vélemény Schiffer Andrásé volt, úgy a leginkább progresszívnek, már-már radikálisnak a Demokratikus Koalíció alelnöke mutatkozott. Niedermüller Péter szerint a „kulturális modernizáció” tekintetében jelentősen le vagyunk maradva, nálunk még tabunak számít mindaz, ami tőlünk akár csak 200 kilométerrel nyugatabbra már nem az, sőt, természetes. A DK alelnöke úgy véli: nem lehet várni a társadalmi környezet változására, igenis lépni kell a teljes egyenjogúság megteremtése érdekében, a pártoknak és a civileknek pedig együttes feladata, hogy megváltoztassa az emberek hozzáállását például a melegházasság kérdéséhez.

A DK szerint a politikának semmilyen más szerepe nincs a magánélet tekintetében, minthogy tudomásul vegye a sokszínűséget, és megteremtse azokat a jogi kereteket, „amelyeken belül mindenki úgy élheti az életét, ahogy akarja”. Niedermüller Péter vitatta a házasság tradícióit is; illetve az alaptörvényben megfogalmazott házasság-definíció kapcsán úgy fogalmazott, ha marad az az irány, amit a kormánytöbbség jelenleg képvisel, akkor előbb-utóbb majd azt is kikötik, hogy házasságot csak keresztény nő és keresztény férfi köthet. Schiffer András ennek kapcsán szóvá tette: nincs szükség az indulatok szítására, nem kell olyasmiket tulajdonítani politikai ellenfeleiknek, amikre azok nem készülnek, mert ez csak árt.

A Budapest Pride létjogosultságát feszegető kérdés kapcsán az LMP társelnöke egyébként úgy vélekedett: fontos, hogy az LMBTQ-emberek felemeljék a fejüket, és kiálljanak a jogaik mellett. És bár az utóbbi három évben mindig részt vett a fesztivál megnyitóján, ugyanakkor mivel ő maga nem tartozik ehhez a csoporthoz, nincs joga eldönteni azt, hogy szükség van-e erre a rendezvényre, vagy sem.

Az MSZP nem régiben megalakult LMBTQ Munkacsoportjának kitűzőjét viselő Simon Gábor szerint a jelenlegi kormánytöbbség egyoldalúan, a saját képére akarja formálni az egyébként sokszínű társadalmat, amire nem kaptak felhatalmazást. Úgy véli „kitolják” a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből azokat a csoportokat, amelyek nem tetszenek nekik. Az MSZP elnökhelyettese szerint a jelenlegi társadalmi környezet titkolózásra és hazugságra késztet, nem fogadják el a sokszínűséget. Ezért tartja fontosnak a Pride-ot, mivel az szembesít. Ahogy a beszélgetés folyamán többször beleszőtte a mondókájába, úgy zárszóként is azt mondta: 2014-ben közösen megtehetik az első lépést a változáshoz.