A neonácizmus erősödéséről szóló beszámolóban úgy fogalmaztak: „a legjobbat reméljük, de a legrosszabbra kell felkészülnünk”. Javasolják, hogy a WJC fűzze szorosabbra a kapcsolatokat az állami, kormányzati és parlamenti vezetőkkel, mert a politikusok a gazdasági válság idején hajlamosak kevesebb figyelmet szentelni a zsidó közösségek ügyének. Meglátásuk szerint a nagy politikai pártokat ösztönözni kell arra, hogy határozottan utasítsanak el minden kapcsolatot a neonácikkal, továbbá a WJC-nek alkotmányjogászokkal kellene konzultálnia arról, hogy milyen jogi lehetőségek vannak a neonáci pártok betiltására. A jelentésben három esettanulmány található: a Jobbikról, a görögországi Arany Hajnalról és a Német Nemzeti-demokrata Pártról (NPD).
Robin Shepherd brit politikai elemző, újságíró, a WJC jelentésének szerzője az eseményen kiemelte: valódi probléma a neonáci mozgalmak terjedése Európában, ezek nem azonosak a szélsőjobb pártokkal, amelyek főként a bevándorlás visszaszorítását szorgalmazzák. A Jobbikról azt mondta, a következő választások után vagy koalíciós párt lesz, vagy ellenzékben marad, és mindkét forgatókönyv rossz.
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke felszólalásában úgy fogalmazott, a Jobbik támogatottságának egyik oka a trianoni békeszerződés okozta helyzet, de sokkal inkább azok a rasszista hangok, amelyeket a zsidókkal és a romákkal szemben üt meg. Úgy látja, a magyar kormány „politikai játszmát játszik a zsidókkal”, igyekszik megosztani őket.
A jelentésben a Jobbikról azt írták: a párt nagy reményeket fűz a 2014-es választásokhoz, amelyen akár „királycsináló” szerepbe is kerülhet. 2013 kezdetétől a Fidesz átlagosan 22 százalékot ér el a közvélemény-kutatásokon, amely „közel sem elég ahhoz, hogy egyedül alakítson kormányt”, és messze elmarad a 2010-es 52,7 százalékos eredményétől. Kifejtették: a szocialisták népszerűsége 14 százalék körül alakul, a Jobbiké pedig 8-10 százalék körül, és nem biztos, hogy más párt bekerülhet a parlamentbe. Meglátásuk szerint Orbán Viktor miniszterelnök vonakodik túl keményen fellépni a Jobbikkal szemben: a párt szavazóit akarja, de koalíciós partnerként is szüksége lehet a Jobbikra vagy arra, hogy ellenzékiként „csendes támogatást” nyújtson a Fidesz-kormánynak.