Magyarország szomszédjában teljes a káosz: kínos szituációba keveredett a légierő
Nem tudnak megoldást találni a problémára.
Martonyi János külügyminiszter a pozsonyi GLOBSEC kül- és biztonságpolitikai konferencián lapunknak és a Hír TV-nek adott közös interjújában elmondta: szerinte a V4-országok tevékenysége egyre inkább láthatóvá vált Európában, egyre pozitívabban értékelik a négy ország együttműködését. Hozzátette: a magyar kormány támogatja a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet létrehozását, ám a tárgyalások kapcsán kevésbé derűlátó, mint Szlovákia miniszterelnöke, Robert Fico.
Miniszter úr, a Visegrádi Négyek külügyminiszterei erőteljesebb, határozottabb fellépést várnak az Uniótól a közös biztonság- és védelempolitika megvalósítása érdekében. Miért ebben a körben, miért most tartották fontosnak, hogy erről közös nyilatkozatot adjanak ki?
A visegrádi országok már korábban is megjelentek a biztonság- és védelempolitika területén, de való igaz, hogy most a közös nyilatkozat, amit itt éppen közzétettünk, ez többek között azt jelzi, hogy a Visegrádi Együttműködésnek erősödik a biztonság- és védelempolitikai dimenziója. Mert hiszen eddig, az elmúlt húsz évben sokat beszéltünk politikai együttműködésről, beszéltünk gazdasági együttműködésről is természetesen; de most új kérdések is előtérbe kerülnek, elsősorban a biztonság- és védelempolitikai, illetve az energiapolitikai együttműködés is. Ezek stratégiai kérdések, amelyek mindig jelen voltak a Visegrádi Együttműködésben, csak nem jelentkeztek ilyen egyértelműen. Amikor 1993-ban a Visegrádi Együttműködés létrejött, akkor világos volt, hogy ezeknek az országoknak van egy közös értékrendje, vannak közös céljaik, de ugyanakkor vannak nagyon fontos politikai és gazdasági érdekeik is. Ez volt az alapja a három, majd később négy ország együttműködésének. Aztán később voltak felfelé ívelő szakaszok, voltak gyengébb periódusok – ezekre emlékszünk.
Merrefelé tart a Visegrádi Együttműködés?
Most úgy néz ki, hogy az elmúlt években a Visegrádi Együttműködés jelentősége nagyon nagyot nőtt. Ezt most már nem csak mi tudjuk. Ezt tudja az Európai Unió, tudja a Transzatlanti Szövetség minden egyes tagja: nagyot nőtt Visegrád láthatósága. De emögött van egy tényleges sikeres tevékenység. Ha már az Európai Unióról beszélünk: az európai integráción belül az elmúlt években volt néhány olyan téma, ahol a visegrádi országok működése nagyon sikeres volt – ez tagadhatatlan. Előadásomban többek között a horvát csatlakozást említettem: meggyőződésem, hogy a horvát csatlakozás egy nagyon erőteljes közép-európai föllépés nélkül nem biztos, hogy úgy sikerült volna, ahogy végül történt. Aztán említettem a többéves pénzügyi keretet, ahol nagy vita volt, és az sem titok, hogy voltak eltérő érdekeink is. Végül mindenki elég jól jött ki ebből: annak ellenére, hogy versengtünk volna egymással, együttműködtünk az utolsó percig. Azt hiszem: a külvilág is érzékelte, hogy Visegrád számít. Nagyon fontos nekünk a közös energiapolitika, nagyon fontos az, hogy létrejöjjön az a bizonyos összeköttetés-rendszer itt Közép-Európában, amelyről annyit beszélünk. Itt is markánsabban megjelennek Visegrád érdekei.
A Visegrádi Védelmi Együttműködés kapcsán mit gondol, valóban felállhat 2016-ra egy közös harcoló alakulat? És ha igen, akkor mi lehet ebben Magyarország szerepe?
Természetesen részt veszünk, ugyanúgy, mint a három másik ország. Én azt hiszem, hogy ez lehetséges, de hogy ezt pontosan hogy lehet megcsinálni, miként is kell megcsinálni: azt javaslom, hogy a védelmi minisztereket kérdezzék, mert én harci csoportok felállításában különleges tapasztalattal nem rendelkezem. De az biztos, hogy ezt a döntést a védelmi miniszterek úgy hozták meg, hogy a kormányaik teljes egyetértését élvezték. Azt mindenképp hozzá kell tenni, hogy az Európai Uniónak több ilyen harcoló alakulata is van, ám harcolni még egyik sem harcolt.
Elindult egy gondolkodás geopolitikai szinten az észak-amerikai kontinens, illetve az Európai Unió által alkotott közös piac létrehozásáról. Visegrádi, magyar perspektívából nézve mi a háttere ennek a lehetséges együttműködésnek?
Ez egy viszonylag régi gondolat. A transzatlanti szabadkereskedelem ötlete már a kilencvenes évek közepén fölmerült. Ne felejtsük el, hogy akkor az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Közösség teljes bruttó hazai összterméke a világ teljes össztermékének ötvenöt, közel hatvan százalékát adta. Jelenleg ez az adat nem sokkal haladja meg a negyven százalékot. Ez az a bizonyos nagy átrendeződés, amiről annyi szó esik: vesztettünk a súlyunkból. Tehát ma sokkal indokoltabb egy ilyen szabadkereskedelmi rendszer létrehozása, mint tíz vagy tizenöt éve. Európa ezt már elég régóta szorgalmazza. Nagyon sok kezdeményezés történt, most nem is mondanám végig: szóltak és írtak erről, például Angela Merkel is fölvetette ezt már évekkel ezelőtt. Tehát ez nem egy új gondolat. Amitől ez most berobbant a világ közvéleményébe és a médiába, hogy szerepelt egy mondat az Obama-beszédben: az amerikai elnök kinyilvánította az Egyesült Államok készségét és szándékát arra, hogy az erre vonatkozó tárgyalások megkezdődjenek. De ez nem amerikai kezdeményezés. Ez egy európai kezdeményezés, amelyet végül is – és ez egy jó hír – az Egyesült Államok vezetése is magáévá tett.
Lassú folyamatra lehet számítani?
El fognak kezdődni a tárgyalások, amelyek rendkívül nehezek és bonyolultak lesznek. Csütörtök délután elhangzott Robert Ficótól, hogy ezt támogatja és bízik abban, hogy ezt jövőre alá lehet írni. Mi is támogatjuk ezt, de személy szerint nehezen tudom elképzelni, hogy ezeket a tárgyalásokat egy vagy másfél év alatt be lehet fejezni. Sokkal bonyolultabb, sokkal nehezebb témákról van szó, és nem is a kereskedelem a legnehezebb, még csak nem is a mezőgazdaság támogatása a legnehezebb. Hanem egy sor szabályozást kell egymáshoz közelíteni – na ez nem lesz könnyű. Tudniillik a szabályozási filozófiák is eltérőek: nagyon nehéz, nagyon összetett dolgokról és nagyon fontos érdekekről van szó. De ez nem jelenti azt, hogy a tárgyalást nem kell elkezdeni, csak itt mindenki nagyon oda fog figyelni az érdekeire. Ezek a tárgyalások már csak ilyenek.
Mi várható az EU részéről a tárgyalások során?
Az Európai Unió esetében huszonnyolc tagállam fog odafigyelni a saját érdekeire. Magyarország ezek közé fog tartozni. Mert minket például közvetlenül érinthet a mezőgazdasági támogatások kérdése, a mezőgazdasági termékek piacra jutásának a kérdése, és érint sok minden más is. A magyar gazdaság – mint ezt tudjuk – a világ egyik legnyitottabb gazdasága. Tehát mi általában támogatjuk a szabadkereskedelmet, mert amúgy is nyitottak vagyunk. És szeretnénk a magyar termékeknek jó piacra jutási feltételeket biztosítani. Ezért támogatjuk például az Unió és Japán közötti szabadkereskedelmi megállapodást is, mert tudjuk, hogy az a magyar autóiparnak jó lenne. Ugyanakkor látni kell, hogy vannak úgynevezett defenzív érdekek is, ami azt jelenti, hogy meg kell védenünk bizonyos magyar érdekeket, magyar szempontokat, magyar termeléseket. Körülbelül erről szól a történet. Nem lesz könnyű, hiszen a gazdasági tartalmán kívül van egy geopolitikai dimenziója is: a transzatlanti rendszer erősítése nehezen képzelhető el a gazdasági együttműködés erősítése nélkül. És most, amikor a világ változik, különösen lényeges az, hogy a transzatlanti kohézió megmaradjon, sőt, megerősödjön, éppen ezért fontos lenne mindehhez egy gazdasági dimenziót is adni.