A nagykövet abból az alkalomból nyilatkozott az MTI-nek, hogy pénteken – saját kezdeményezésére – felkereste azt az 1956-ra emlékező, 56 fotóból álló kiállítást, amely a Budapesti Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumban nyílt meg Szabadnak lenni jó címmel. A nagykövet – aki 1951 októberében Bukarestben született – ezt elsősorban azzal magyarázta, hogy személyesen kötődik az 1956-os forradalmi eseményekhez. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a Terror Háza Múzeum által közösen szervezett tárlat fotóit az MTI 1956-os forradalmat megörökítő felvételeiből válogatták. A nagykövet visszaemlékezett arra, hogy szülei annak idején Romániából szoros figyelemmel, nagy lelkesedéssel, ugyanakkor aggodalommal figyelték a magyarországi eseményeket, és a forradalom leverését óriási csalódással vették tudomásul. Visszaemlékezett az azt követő, Magyarországra, illetve az egész keleti tömbre nehezedő „brutális szovjet elnyomásra”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy 1956 októbere örökké beíródott a történelembe, és a magyarok szabadságvágya egész Európa számára emblematikussá vált.
Az 1956-os magyarországi forradalom, az azt megelőző 1953-as kelet-berlini munkásfelkelés, majd az 1968-as prágai tavasz, később pedig a Szolidaritás független lengyel szakszervezeti szövetség által szervezett 1980-as tiltakozó megmozdulások a kelet-európai népek szabadságmozgalmának egy-egy állomását jelentették, amelyek elvezettek a berlini fal 1989-es leomlásához, majd egy évvel később a német újraegyesüléshez – emelte ki az MTI-nek a nagykövet. Bár banalitásnak tűnik, mégis igaz: 1956-tal az élen mindez azt bizonyítja, hogy a népek szabadságvágyát egyetlen országban sem lehet elnyomni – jelentette ki a diplomata. „Egyes országokban ugyan tovább tart, de végül – erőszakkal vagy erőszak nélkül – az emberek mindenütt kivívják a szabadságukat” – tette hozzá.
Ez a legfőbb tanulsága az Európában a második világháború után bekövetkezett forradalmaknak, és ezek sorozatában 1956 kiemelkedő esemény volt – hangsúlyozta Matei Hoffman, aki szerint az 1953-as kelet-berlini, az 1956-os budapesti, az 1968-as prágai és az 1980-as lengyelországi események „együttesen teremtették meg azokat a viszonyokat, amelyekben ma élünk, amelyeknek örülünk, azt a szabadságot, amelynek folytatását gyermekeink kívánják”. A nagykövet ezt nevezte 1956 legfőbb tanulságának, hangsúlyozva, hogy a szabadságvágy erősebb a harckocsiknál.