Az 1956-os októberi budapesti események idején nemcsak Európa, hanem az egész világ Magyarországra figyelt, és szurkolt a forradalom sikeréért – hangsúlyozta az MTI-nek adott interjújában Németország budapesti nagykövete. A magyar forradalmárok azonban nem kapták meg azt a támogatást, amelyre szükségük lett volna – tette hozzá Matei Hoffmann, kiemelve: 1956 legfőbb tanulsága, hogy a népek szabadságvágyát nem lehet elnyomni.
A nagykövet abból az alkalomból nyilatkozott az MTI-nek, hogy pénteken – saját kezdeményezésére – felkereste azt az 1956-ra emlékező, 56 fotóból álló kiállítást, amely a Budapesti Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumban nyílt meg Szabadnak lenni jó címmel. A nagykövet – aki 1951 októberében Bukarestben született – ezt elsősorban azzal magyarázta, hogy személyesen kötődik az 1956-os forradalmi eseményekhez. A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a Terror Háza Múzeum által közösen szervezett tárlat fotóit az MTI 1956-os forradalmat megörökítő felvételeiből válogatták. A nagykövet visszaemlékezett arra, hogy szülei annak idején Romániából szoros figyelemmel, nagy lelkesedéssel, ugyanakkor aggodalommal figyelték a magyarországi eseményeket, és a forradalom leverését óriási csalódással vették tudomásul. Visszaemlékezett az azt követő, Magyarországra, illetve az egész keleti tömbre nehezedő „brutális szovjet elnyomásra”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy 1956 októbere örökké beíródott a történelembe, és a magyarok szabadságvágya egész Európa számára emblematikussá vált.
Az 1956-os magyarországi forradalom, az azt megelőző 1953-as kelet-berlini munkásfelkelés, majd az 1968-as prágai tavasz, később pedig a Szolidaritás független lengyel szakszervezeti szövetség által szervezett 1980-as tiltakozó megmozdulások a kelet-európai népek szabadságmozgalmának egy-egy állomását jelentették, amelyek elvezettek a berlini fal 1989-es leomlásához, majd egy évvel később a német újraegyesüléshez – emelte ki az MTI-nek a nagykövet. Bár banalitásnak tűnik, mégis igaz: 1956-tal az élen mindez azt bizonyítja, hogy a népek szabadságvágyát egyetlen országban sem lehet elnyomni – jelentette ki a diplomata. „Egyes országokban ugyan tovább tart, de végül – erőszakkal vagy erőszak nélkül – az emberek mindenütt kivívják a szabadságukat” – tette hozzá.
Ez a legfőbb tanulsága az Európában a második világháború után bekövetkezett forradalmaknak, és ezek sorozatában 1956 kiemelkedő esemény volt – hangsúlyozta Matei Hoffman, aki szerint az 1953-as kelet-berlini, az 1956-os budapesti, az 1968-as prágai és az 1980-as lengyelországi események „együttesen teremtették meg azokat a viszonyokat, amelyekben ma élünk, amelyeknek örülünk, azt a szabadságot, amelynek folytatását gyermekeink kívánják”. A nagykövet ezt nevezte 1956 legfőbb tanulságának, hangsúlyozva, hogy a szabadságvágy erősebb a harckocsiknál.
Matei Hoffmann egyetértett azzal, hogy az 1956-os forradalom jelentős mértékben hozzájárult a magyar nép önbecsülésének erősödéséhez. A magyarok szabadságszerető emberek, az 1848-as szabadságharc is ezt bizonyította – emelte ki a nagykövet. Az emlékezet ébren tartását a nagykövet a mindenkori kormányok feladatának nevezte. Különösen fontos ez akkor, amikor kísérletek történnek a kommunista rendszer relativizálására – emelte ki. Utalt arra, hogy ilyen törekvések Németországban is vannak, és elhangzanak olyan nézetek, hogy nem is volt az olyan rossz, sőt egyesek visszasírják az akkori viszonyokat. „Ezeknek az embereknek azt kívánom, fordítsák vissza számukra a történelem kerekét annak érdekében, hogy felocsúdjanak” – mondta az MTI-nek Németország budapesti nagykövete.
A Maxima legújabb adásában Szalai Zoltán vendége Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója volt, aki kíméletlen élességgel elemezte a világpolitika és a nyugati demokráciák válságát. A történész szerint a nyugati elit elveszítette önbizalmát és irányát, miközben Magyarország józan politikája mutathat kiutat Európa számára.
Ötvenhat hősei és a Délvidék mártírjai – legyünk mi a „walesi bárdok”!
Albert Camus, néhány láda őrizetlen pénz és az olasz Lazio futballcsapat himnusza – 1956 nem csak a magyar lelkekben hagyott örök nyomot. Farkas Anita írása.
Ebben az évfordulóban az a legszörnyűbb, hogy egy látszólag megnyert helyzet válik hirtelen bukássá. A szép remények a túlerejét könyörtelenül érvényesítő medve talpa alatt halnak el. Ungváry Zsolt írása.
A kommunista hatalom egyik legaljasabb bűntény-sorozata az ártatlan, fegyvertelen emberekre nyitott, karhatalmi sortüzek voltak.
Az, hogy valaki egy élő közéleti szereplő halálát színházi élménnyé emeli, nem bátor gesztus, hanem ízléstelen, embertelen provokáció. Szili Katalin írása.
Megkapta a skarlát betűt Zelenszkij. Innen nincs kiút.
Ha Troy Parrotték megnyerik az elődöntőt, akkor a playoffdöntőt otthon játszhatnák.
