Beszédében Semjén Zsolt kiemelte: Szent István számára a magyarság és a kereszténység természetes egységet alkotott, s politikai zsenialitása, hogy úgy vette fel a kereszténységet és ezáltal a legteljesebb európaiságot, hogy nem lettünk sem a Német-Római Császárság, sem Bizánc hűbérese. Amiként nem engedte a nemzeti szuverenitás feladását, ugyanúgy ellent mondott a Koppány-féle pogányságnak is.
„A Szent István-i életmű jelentése a szuverén magyar állam melletti elköteleződés és a kereszténységhez és az európaisághoz való ragaszkodás” – mutatott rá a miniszterelnök-helyettes.
Megfogalmazása szerint István király nagy művének mai gondolata egyfelől az, hogy nem vállalható a nemzeti önfeladás a Német-Római Császárság, Moszkva vagy Brüsszel kedvéért, másfelől „az öncélú koppánykodás sehova nem vezet”. Hozzátette: „mindig akkor ment jól a magyar nemzetnek, amikor hűségesek voltunk a Szent István-i örökséghez”.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes beszédében kulcsfontosságúnak nevezte a megmaradás szempontjából a Szent István-i mű aktualizálását, s mint mondta, a nemzetegyesítés ennek az örökségnek a folytatása. Semjén Zsolt hangsúlyozta: egy létszámában kis nép számára csak akkor van esély a megmaradásra, ha minden tagjában benne él a tudat, hogy érdemes és büszkeség ehhez a nemzethez tartozni, s „elsődleges kötelességünk az egyetemes emberiséggel szemben a saját magyarságunk megőrzése, kimunkálása és felmutatása”.
A miniszterelnök-helyettes emlékeztetett arra, hogy Szent István Kelet és Nyugat első közös szentje lett az egyházszakadás utáni időszak óta, miután 2000-ben az ortodoxia szentjének is elismerték.