A hazai pöcesajtó esete a valósággal
Kiegészítve a svédisztáni sajtó cikkei alatt megjelent svéd állampolgárok kommentjeivel.
Ft
Ft
25°C
15°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 16.
kedd
Bűnügyi újságírás: a gyengébb fél mindig az újságíró
2012. augusztus 23. 12:11
Az alvilági körök nem csak a rendőrséggel próbálnak „kollegiális viszonyt” kialakítani. Miklya Attila, a Kékfény szerkesztő-riportere a bűnözők médiabefolyásolási technikáiról, az alvilág látható és láthatatlan működési elveiről és a jelenleg tapasztalható razziahullámról is beszélt a Mandinernek.
2012. augusztus 23. 12:11
2011-ben 451 ezernél valamivel több bűncselekményt követtek el Magyarországon, 270 körüli emberölési kísérletből 142 tekinthető befejezettnek. Ezeknek azonban csak töredékéről számol be a sajtó. Létezik egyfajta speciális Kékfény-ízlés, amit ki kell szolgálni, ami alapján szelektálják az eseteket?
A Kékfény az M1-en hétfőnként jelentkező magazinműsor, ami előny is és hátrány is egyszerre. Hátrány, ha például egy nagy, közérdeklődésre számot tartó esemény mondjuk kedden történik, hiszen hat nappal később a lapok már nagyon sok mindent megírnak az esetről, tehát meglehetősen nehéz újat mondani. Előny viszont annyiban, hogy több időnk van az ügy alaposabb körbejárására. Emellett a Kékfény szerkesztési elvei között az is szerepel, hogy nem ülünk fel kötelességszerűen az aktualitások hullámaira – persze vannak megkerülhetetlen esetek –, hanem igyekszünk a várható hírek elé is vágni, vagy egyéb kriminalisztikai érdekességeket mutatunk be.
A műsor elején rendre internetes kapcsolásban jelentkeznek a tűzoltók, az ORFK, a mentők és a katasztrófavédelem, esetenként érdektelen vagy igencsak lokális eseményekkel. Vannak a közszolgálatiság miatt a műsorszerkesztésben kötelező gyakorlatok?
2006-ban újult meg a Kékfény, előtte nem volt ilyen jellegű élő kapcsolás. Ennek van létjogosultsága, ha hétfőn történik valami, hisz ilyenkor első kézből kapják a nézők az információt. Egyébként mivel állandó műsorelemről beszélünk, csak azért, mert épp nem történt semmi, az előre kifizetett technikát, illetve a tervezett műsorperceket nem lehet kihagyni.
A két nagy kereskedelmi csatorna hírműsorának döntő része bűnügyi tematikájú, 90-120 másodpercbe sűrítve hozzák a jellemzően véres eseteket. Hozzájuk képest a Kékfény a bűnügyi műfaj Élet és Irodalma. Jogszabályi hátteret magyaráz, kontextusba helyez, tanácsot ad, tehát szükségszerűen lassabb. Szenzáció helyett a népnevelésen van a hangsúly?
A heti megjelenésből fakadóan ez részben kényszerhelyzet. Viszont – szemben a híradókkal - nem csak riporteri szemszögből nézve tudunk képet adni az ügyekről. Megszólalhat nálunk szakértő, ügyvéd, esetenként elítélt. Fény derülhet a bűncselekmények szélesebb hátterére és az elkövetők motivációira is. Másoktól eltérően pedig nagy hangsúlyt helyezünk a bűnmegelőzésre.
Információ-szerzés szempontjából mennyire van ráutalva a szerkesztőség az ORFK-ra?
Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy a rendőrségnek vannak-e olyan kérései, amit teljesíteni kell, akkor a válaszom az, hogy nincsenek. Ilyen értelemben nem függünk tőlük, de az előfordul, hogy ajánlanak olyan témát, ami belefér a műsor szerkezetébe, jól feldolgozható, akkor természetesen foglalkozunk vele.
Az alvilág is szivárogtat infókat? Névtelen telefonhívásokra vagy egymást feldobni akaró konkurensekre gondolok.
Az alvilággal való kapcsolattartás elég rizikós dolog. Pályám kezdetén még nem tudtam, hogy hogyan kell kezelni ezeket az embereket. Előfordult, hogy az éjszakai életből jövők, akikkel bűncselekmény helyszínén vagy tárgyalóteremben találkoztam, megpróbáltak kapcsolatot teremteni újságírókkal. Aztán hamar beláttam, hogy a bűnözők antiszociálisak, felrúgják a szabályokat, céljaikat erőszakosan próbálják elérni, tehát egy ilyen kapcsolatrendszerben a gyengébb fél mindig az újságíró, akit nagyon gyorsan kényszerhelyzetbe tudnak hozni. Volt olyan közvetlen kollégám, aki átlépett bizonyos határokat, túl szoros kapcsolatba került magas polcon lévő bűnözőkkel, s végül ez okozta a vesztét. Olyan helyzetbe került, amiből már nem tudott kimászni. Én tehát közvetlenül tőlük nem túl sok információhoz jutok, az őket képviselő ügyvédektől annál többhöz. Rajtuk keresztül pedig meg lehet ismerni az alvilágban terjedő híreket.
A nehézfiúk azért bizonyára – ha érdekük úgy kívánja – megpróbálják felhasználni a médiát.
Mostanában ilyet nem tapasztaltam, legalábbis a Kékfény esetében nem. De persze olvasok olyan cikkeket, látok más műsorokat, amikből látom, hogy a nyilatkozó irányítja a beszélgetést, próbál üzenni. Mi világosan lezártuk ezeket a kapukat, mert ezekből a szituációkból nem tudunk jól kijönni. Nem csak mi, a rendőrök sem.
Szökésben lévő szocialista adócsalót kutatott fel, máskor kábítószerrel való visszaélés miatt tett bejelentést egy televízió oknyomozó stábja. Mit gondol, a Kékfény milyen mélységig lehet részese a nyomozati munkának?
A bűnügyi újságírás annyiban különbözik a politikaitól, hogy itt nincs jobboldal, baloldal felosztás, mi bűnözők és bűnüldözők relációban gondolkodunk. Ebben a viszonyrendszerben egyértelműen tudnunk kell, hogy hol a helyünk, de nem következik belőle, hogy szolgalelkűen el kell fogadnunk mindet, amit a nyomozóhatóságok állítanak. Én azt vallom, hogy az újságírónak a tudósítás az elsődleges feladata, amit ezen túl csinál, az már ízlés kérdése. Az Ozora fesztiválon, ahol évek óta nyílt kábítószer-terjesztés folyik, természetesen érdemes egy jó rejtett kamerás anyagot forgatni, hiszen kitűnő téma. Én azonban a rendőrség helyett a műsorba adott anyagommal hívtam volna csak fel a hatóságok figyelmét a bűncselekményre.
A lex Tvrtko szerint életellenes bűncselekménnyel gyanúsított, vádolt, vagy ezért elítélt nem húzhat hasznot az ezzel összefüggő médiaszereplésből. Kért már tőletek pénzt közérdeklődésre számot tartó erőszakos bűnöző, cserébe az interjúért, információért? Vagy fordítva, fizettetek már ezért?
Egy régi esetre emlékszem, amikor egy vállalkozó pénzt ajánlott azért, hogy adásba kerüljön az őt ki nem fizető fővállalkozója, aki ellen egyébként el is indult a rendőrségi nyomozás; kérte, hogy elmondhassa a véleményét. Az ügy azonban érdektelen volt, nem dolgoztuk fel. De ha kellett is volna a sztorija, pénzt akkor sem fogadtunk volna el. Mindezek mellett mondom azt, hogy manapság természetes, hogy bűnözők pénzt kérnek a nyilatkozatokért. Az MTV-nek azonban nincs a költségvetésében ilyen sor beállítva. Pénzt persze sokan próbálnak kérni… A Radnai László nevéhez köthető kecskeméti fegyvercsempészeti ügy volt a rendőrség egyik legnagyobb dobása, hisz az egyik legveszélyesebb bűnözői csoportot, az egykori energolos kört sikerült kivonni 2006-ban a forgalomból. Ebben a bandában volt egy egykori szerb zsoldos (aki végül feldobta a bűnszervezetet). Ez az ember valami miatt megszorult, és felkeresett minket, hogy elmondaná a történet hátterét. Először egymilliót kért. Nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy mit mondana, de vissza kellett utasítanunk. Tudtuk, hogy a börtönben nagyon gyorsan elterjed, melyik médiánál mennyi a tarifa. Egy év múlva ismét telefonált, akkor már csak félmilliót kért. Kicsivel később már százezerért is beszélt volna. Az ajánlattételi próbálkozásaira végül Szerbiában tettek pontot, ahol is lelőtték. A direkt fizetésnél egyébként vannak sokkal kifinomultabb módszerek, amikről azonban többet nem mondanék.
Ebben az interjúban pedig nem tudjuk kitakarni az arcodat… A műsorotok anyagaiban viszont rendre megtörténik ez. Ennyire tisztában vannak személyiségi jogaikkal a szereplőitek?
A rendőrnyomozók esetében, például egy elfogásnál a későbbi sikeres munkavégzés indokolja, hogy ne ismerje fel máskor a többi bűnöző. Közrendvédelmi esetekben személyiségi jogok miatt kell ezt megtennünk. Volt rá példa, hogy egy bírósági tárgyaláson odajött hozzám egy börtönőr, és azt mondta, hogy mutassuk meg adásban, ahogy ő a folyosón sétál az elítélttel. Ezt követően ő beperel, a kártérítésen pedig megosztozunk. Persze ezt csípőből visszautasítottam. A képmás miatti pereskedési divat odáig fajult, hogy egy másik forgatáson, amikor egy BV-őrt megkérdeztünk, hogy mutathatjuk-e az arcát, azt válaszolta, hogy természetesen, ő nem szégyelli munkáját. Az anyag lement, ő pedig azonnal beperelt. A pert aztán megnyertük, mert több tanúval tudtuk bizonyítani, hogy beleegyezett a felvételbe.
A Marian Cozma-gyilkosságot vagy a Bándy Kata-ügyet egységesen ítéli meg a közvélemény. A Biszku Béla vagy a Csatáry László elleni eljárás viszont megosztó. Ezért nem foglalkoztok vele?
A Kékfény eléggé tiszta profilú bűnügyi műsor. Mi a politikától mentes, klasszikus köztörvényes ügyekre fókuszálunk: rablás, sikkasztás, gyilkosság, ahol a hangsúly döntően a cselekményen és a nyomozati munkán van. Az MTV-s munkamegosztás szerint az említett ügyeket a Híradó vagy az Este viszi.
A rendőrségnél vagy a sajtónál van előbb az információ? A városi pletyka szerint a kilencvenes évek közepétől egy magán-hírügynökség munkatársai rendőrségi frekvenciákat hallgatva kapcsolódnak be a balesetek illetve tetthelyek mielőbbi eléréséért folytatott hírversenybe.
Biztosan tudom, hogy régebben volt ilyen, sokan hallgatták a rendőrség, a tűzoltók és a mentőszolgálat rádióadását. Amióta azonban bevezették a TETRA kommunikációs rendszert mind a három szervnél, azóta nem érdemes a lehallgatással próbálkozni. Ennek hatása érezhető és látható az összes televízió, sajtótermék híradásain. Egyértelműen lelassult a bűnügyi média.
A hír az, amit megpróbálnak eltitkolni – tartja a szakmai közmondás. Az éjszaka császárának épülő birodalmát hogyan sikerült elfedni a sajtó érdeklődése elől, amikor hosszú évek óta sokan sejtették, hogy a Hajógyári szigeten forró a pite?
Vizoviczki Lászlóval a bűnügyi újságíróknak az a legnagyobb problémájuk, hogy 1993 óta – ekkor ítélték el az egyik night klubjában tartott razzia után – semmilyen eljárás nem folyt ellene. Azt viszont mindenki tudta, hogy jó kapcsolatai vannak a rendőrséggel. Először az V. kerületben építgette, aztán tovább terjeszkedett. Sok pletykát lehetett hallani a sáros rendőrökről is. Fokozatosan olyan szent tehénné vált, akihez senki nem mert, vagy lustaságból nem nyúlt hozzá. Lustaság alatt azt értem, hogy egy ilyen érzékeny ügyet, csak nagyon korrekt, részleteket és bizonyítékok sorát felvonultató cikkben vagy anyagban lehet bemutatni. Ehhez hatalmas munka és nem kis bátorság szükségeltetik. A feltárásra az újságírószakma, a folyamat megállítására a rendőrség nem volt képes. A felderítést az is nehezítette, hogy olyanok ellen kellett nyomozni, akik pontosan ismerik a szakma minden fortélyát. Egy razziához akár ezer rendőr is kellett volna a Hajógyári szigeten, s könnyen előfordulhat, hogy csak wc-ben szétdobált tablettákat találtak volna, amelyek senkihez sem köthetők. Hogy miért éppen most bukott ki a dolog, még nem tudjuk, de ha elindul a tárgyalás, belenézhetünk az aktákba, ki fog derülni. Az biztos, hogy erre erős politikai akarat volt.
Kellően hierarchikusan épült fel a Vizoviczki-birodalom ahhoz, hogy a vezetők akadályoztatása mellett is egyben tartható marad, vagy a Szlávy Bulcsú-időszak területi újraosztásának időszaka elé nézünk?
Én nem vagyok arról meggyőződve, hogy ennek a birodalomnak egyedül Vizoviczki László volt a teljhatalmú ura. Egészen biztosan voltak csendestársai, akik még nála is nagyobb befolyással bírtak, nagyobb tőkével, nagyobb részesedéssel rendelkeztek, és őket még valószínűleg nem vonták ki a forgalomból. Ők jó eséllyel egyben tudják tartani az egyébként meggyengült birodalmat. Ha mégis bukna a biznisz, akkor azt a piaci verseny számlájára írhatják. Nem számítok leszámolásokra, ma már másképp működik az alvilág. Pontosan tudják, hogy nem jó az, ha a rendőrség rájuk figyel.
Kik ezek a csendestársak?
Halottam neveket, de mivel nincsenek kellő bizonyítékaim még, nem mondhatok semmit.
A kiemelt ügyekkel foglalkozó NNI és az ORFK szervezett bűnözés elleni osztályának szétdarabolása igen súlyos kritikája a bűnüldöző szervek eddigi tevékenységének. Több száz rendőrtiszt közül mindenki korrupt lenne? Ez a kollektív bűnösség elvére utal (miközben Molnár Csaba hat évig húzódó, végül felmentéssel záruló kálváriájából azt is tudjuk, hogy a gyanús figurákkal fenntartott rendőri kapcsolat nem feltétlenül jelent bűnösséget). Egyetértesz a belügyminiszteri szigorral?
Korrupt rendőrök mindenhol vannak a világban, az igazi kérdés az, hogy hogyan fog erre a rendőrség reagálni. Franciaországban, Belgiumban és Angliában is egy-egy ilyen nagyobb korrupciós ügy után reformálták meg a szervezetet, hoztak szigorúbb jogszabályokat a rendőrség és az alvilág kapcsolattartásának részleteiről. Az sem biztos, hogy ezek a mostani átszervezések közvetlenül kapcsolatba hozhatók az eseményekkel. Azt látni kell, hogy a kormányváltást követően alakult két új szervezet, a Terrorelhárítási Központ és a Nemzeti Védelmi Szolgálat, amibe a BRFK, Pest megye és a Nemzeti Nyomozó Iroda legjobb nyomozói átvándoroltak. Ezek az átszervezések akár abba az irányba is mutathatnak, hogy egyes hatáskörök is hamarosan átkerülhetnek. A botrány kipattanása előtt is lehetett hallani, hogy az NNI-t támadják, meg akarják szüntetni, feldarabolni. A Vizoviczki-ügy lehetett a casus belli.
Portik Tamás begyűjtését és a Seres-gyilkosság egyik feltételezett elkövetője (Bíró László) letartóztatását hatalmas fegyverténynek állítja be a rendőrség. Elképzelhető, hogy hamarosan feltárul az olajos ügyek kapcsolati hálója, a kilencvenes évek végi leszámolások háttere?
Az olajügyek elévültek, ezért a legtöbb részletét már soha nem fogjuk megismerni. Ami a hozzájuk kapcsolódó robbantásos merényleteket illeti, ott egyre több jel utal arra, hogy a Jozef Rohác nevével jelzett elkövetői körhöz kapcsolódnak. Erre utal a helyszíneken talált robbanóanyagok, az elkövetés módja is. Egyértelműen egy bérgyilkos társaságról van szó. Arra is vannak elképzelések, hogy ezekbe a robbantásokba hogyan kerültek politikus célpontok, de ezek csak sejtések. Beszélnek arról, hogy a szlovák titkosszolgálatok teljesítették az orosz titkosszolgálatok megbízásait, de feltehetően ebben sem fogunk soha tisztán látni. Én már azt is komoly sikernek tartanám, ha az alvilágon belüli leszámolásokat sikerülne az elkövetőkre rábizonyítani, s talán még a felbujtókat is felelősségre lehetne vonni.
Lehet, hogy a felbujtók is csak közvetítők voltak.
A Parlamentnél, a politikusok házainál, a Fidesz-székház előtti robbantásoknál szinte biztos. De ezeknél is hasonló nyomokat találtak, mint az Aranykéz utcánál, ezért is valószínű, hogy ezzel is a Rohác-kört hozzák összefüggésbe a nyomozók. Ami a motivációt illeti, elképzelhető, hogy az alvilág ezekkel próbálta a többi robbantásos leszámolásról elterelni a nyomozók figyelmét. Egy másik feltevés szerint Ivan Lexa és a szlovák szolgálatok keze volt a dologban.
A Fenyő-gyilkosság kapcsán sokan találgatták a megrendelő személyét, egyes nevek közszájon forognak. Most azt hallani, Portik és társai előzetes letartóztatásáról döntő bírósági határozat ügyiratszáma megegyezik a Fenyő-ügy iratszámával. Hová vezet ez az új szál?
Portikról sokan gondolták úgy nyomozói körökben, hogy a kupolaszerűen felépülő magyar alvilágnak ő áll a csúcsán. A közönséges bűnözők című film főhőséhez hasonlították egyes nyomozók. Mint a rejtélyes Keyser Söze, őt sem ismerte senki, de minden érdekelt tartott tőle. Most valami megmozdult a szervezett alvilágban, nem csak nálunk, hanem Szlovákiában is. Valaki biztosan elkezdett beszélni, hisz nem lehet véletlen, hogy épp akkor, amikor másodszorra is elfogják Rohácot és Magyarországra szállítják, pont akkor kapják el a Turek nevű alakot, akit a szlovákok a dunaszerdahelyi leszámolás elkövetőjeként kerestek. Nyilván megváltoztak az alvilági anyagi érdekeltségek, kapcsolatrendszerek, és a feltárást a politikai akarat is támogatta.
A legtöbb embert taszítja a bűnözőkkel való közvetlen kapcsolat, legfeljebb a tévé előtt ülve szeret rettegni. Téged mégis mi vonzott az esetenként valóban veszélyes vizekre?
Volt már hogy olyan fenyegetést kaptam, amit komolyan kellett venni. Nem azért, mert olyan mélységű információt mutattam be a Kékfényben, hanem azért, mert a személyemmel azonosították az ügy média-megjelenését. Arra is volt példa, hogy a szervezett bűnözők hátországából érkeztek olyan üzenetek, hogy bizonyos dolgokkal jobb, ha nem foglalkozunk. Az életemet azonban még sosem éreztem veszélyben.
Eléggé óvatosan fogalmazol. Nem szeretnéd, ha a szereplők beazonosíthatók lennének?
Nem kívánom újra azokat a telefonhívásokat esténként, éjszakánként. Nem nyíltan fenyegetőznek, mert tudják, hogy rögzíthetem a beszélgetést, hanem az erőszakos, ellentmondást nem tűrő sejtetéssel nyomás alá helyeznek. Nyilván nem csak velem próbálkoztak. Csak annyit mondanék, hogy ebben az ügyben eljáró több rendőrnyomozó egy idő után úgy gondolta, hogy inkább munkakört változtat. Az alvilág pontosan láthatta tehát, hogy az üzenetük eljutott a címzetthez.
Itt a bizonyíték: ilyen tragikus következményei lehetnek a gyűlöletcunaminak a közösségi médiában
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
„A »bullshit« nagyobb ellensége az igazságnak, mint maga a hazugság” – Harry G. Frankfurt könyvéről
Míg a hazug törődik a valósággal azért, hogy eltagadhassa azt, a „bullshitter” számára teljesen közömbös, az ő egyetlen célja a hatás – írta éleslátó esszéjében Harry G. Frankfurt közel negyven évvel ezelőtt.
Fény derült a brüsszeli módszerre: így pénzelik a baráti médiát Von der Leyenék
Az AfD szerint a jobboldali politikusok lejáratása a cél.
Sajtókörkép – Orbán Viktor interjú
A 444 ironikus hangnemben számolt be Orbán Viktor interjújáról.
Hatalmas balhé Oroszországban: alig bírták lefogni a volt Fradi-edzőt, súlyosan megbüntethetik (VIDEÓ)
Csak nem bír magával...
Charlie Kirk-gyilkosság: transznemű és keresztényellenes mintázatba illeszkedik?
Külföld
A népszerű republikánus influenszer gyilkosáról kiderült, hogy egy transzneművel élt együtt, és hiába republikánus a családja, ő maga régen radikálisan balra tolódott. Nem a Charlie Kirk elleni az első transzneműséggel kapcsolatos, egyben keresztényellenes merénylet Amerikában. Összefoglalónk.
Összesen 28 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
honphibu
2012. augusztus 24. 11:00
Hát, az lesz, aztán maradtok itt, akik nem értik mi a fasz van, hogy az alkoholista testvéretek, akivel együtt harsánykodtátok meg az utolsó Fradi-meccs tanulságait a sarki köpködőben (azé' a pultoslánynak szúrtátok volna a fosóját, ha felállt volna 5 sör után, ezt azért valld be!).
Aztán: Hajrá Magyarország!
Válasz erre
0
6
lógyilkosbugyitolvaj
2012. augusztus 24. 11:00
Nem rossz. De focit nem néztem életemben fél órát. A prognózisod így szart sem ér. A pinák meg nálam házhoz jönnek, ingyen és bérmentve.
Csípik valamiért a búrámat. Sokat kérdezgetem őket: betegség ha állandóan dugni akarlak?
Aztán kuncognak és a szoba sarkában keresik a bugyijukat.
Te meg kis buzzancs, ha az általad leírt módon szagolsz pinát, sajnállak.
Na, kuss Kanadába!
Válasz erre
3
0
honphibu
2012. augusztus 24. 11:00
kössssszzzz!
Hozzászólásoddal megkíméltél a további beszélgetéstől, az itt olvasók/kommentelők 99%-a, pártállástól és világnézettől függetlenül ezzel elhelyezett egy gyufásdobozban.
Gratulálok, mert ritka az ilyen!
Még errefele is!
Azt hiszem, Te testesíted meg a NER-t!
Hurrá!
Válasz erre
1
4
lógyilkosbugyitolvaj
2012. augusztus 24. 10:07
Akkor nagy a baj - nálad. Néhányszáz fakabát tisztet lerendezett Pintér. Akkor most ki a Don? Az elbocsátottak vagy a Pintér?
Válasz erre
3
0