A Kékfény eléggé tiszta profilú bűnügyi műsor. Mi a politikától mentes, klasszikus köztörvényes ügyekre fókuszálunk: rablás, sikkasztás, gyilkosság, ahol a hangsúly döntően a cselekményen és a nyomozati munkán van. Az MTV-s munkamegosztás szerint az említett ügyeket a Híradó vagy az Este viszi.
A rendőrségnél vagy a sajtónál van előbb az információ? A városi pletyka szerint a kilencvenes évek közepétől egy magán-hírügynökség munkatársai rendőrségi frekvenciákat hallgatva kapcsolódnak be a balesetek illetve tetthelyek mielőbbi eléréséért folytatott hírversenybe.
Biztosan tudom, hogy régebben volt ilyen, sokan hallgatták a rendőrség, a tűzoltók és a mentőszolgálat rádióadását. Amióta azonban bevezették a TETRA kommunikációs rendszert mind a három szervnél, azóta nem érdemes a lehallgatással próbálkozni. Ennek hatása érezhető és látható az összes televízió, sajtótermék híradásain. Egyértelműen lelassult a bűnügyi média.
A hír az, amit megpróbálnak eltitkolni – tartja a szakmai közmondás. Az éjszaka császárának épülő birodalmát hogyan sikerült elfedni a sajtó érdeklődése elől, amikor hosszú évek óta sokan sejtették, hogy a Hajógyári szigeten forró a pite?
Vizoviczki Lászlóval a bűnügyi újságíróknak az a legnagyobb problémájuk, hogy 1993 óta – ekkor ítélték el az egyik night klubjában tartott razzia után – semmilyen eljárás nem folyt ellene. Azt viszont mindenki tudta, hogy jó kapcsolatai vannak a rendőrséggel. Először az V. kerületben építgette, aztán tovább terjeszkedett. Sok pletykát lehetett hallani a sáros rendőrökről is. Fokozatosan olyan szent tehénné vált, akihez senki nem mert, vagy lustaságból nem nyúlt hozzá. Lustaság alatt azt értem, hogy egy ilyen érzékeny ügyet, csak nagyon korrekt, részleteket és bizonyítékok sorát felvonultató cikkben vagy anyagban lehet bemutatni. Ehhez hatalmas munka és nem kis bátorság szükségeltetik. A feltárásra az újságírószakma, a folyamat megállítására a rendőrség nem volt képes. A felderítést az is nehezítette, hogy olyanok ellen kellett nyomozni, akik pontosan ismerik a szakma minden fortélyát. Egy razziához akár ezer rendőr is kellett volna a Hajógyári szigeten, s könnyen előfordulhat, hogy csak wc-ben szétdobált tablettákat találtak volna, amelyek senkihez sem köthetők. Hogy miért éppen most bukott ki a dolog, még nem tudjuk, de ha elindul a tárgyalás, belenézhetünk az aktákba, ki fog derülni. Az biztos, hogy erre erős politikai akarat volt.
Kellően hierarchikusan épült fel a Vizoviczki-birodalom ahhoz, hogy a vezetők akadályoztatása mellett is egyben tartható marad, vagy a Szlávy Bulcsú-időszak területi újraosztásának időszaka elé nézünk?
Én nem vagyok arról meggyőződve, hogy ennek a birodalomnak egyedül Vizoviczki László volt a teljhatalmú ura. Egészen biztosan voltak csendestársai, akik még nála is nagyobb befolyással bírtak, nagyobb tőkével, nagyobb részesedéssel rendelkeztek, és őket még valószínűleg nem vonták ki a forgalomból. Ők jó eséllyel egyben tudják tartani az egyébként meggyengült birodalmat. Ha mégis bukna a biznisz, akkor azt a piaci verseny számlájára írhatják. Nem számítok leszámolásokra, ma már másképp működik az alvilág. Pontosan tudják, hogy nem jó az, ha a rendőrség rájuk figyel.
Kik ezek a csendestársak?
Halottam neveket, de mivel nincsenek kellő bizonyítékaim még, nem mondhatok semmit.
A kiemelt ügyekkel foglalkozó NNI és az ORFK szervezett bűnözés elleni osztályának szétdarabolása igen súlyos kritikája a bűnüldöző szervek eddigi tevékenységének. Több száz rendőrtiszt közül mindenki korrupt lenne? Ez a kollektív bűnösség elvére utal (miközben Molnár Csaba hat évig húzódó, végül felmentéssel záruló kálváriájából azt is tudjuk, hogy a gyanús figurákkal fenntartott rendőri kapcsolat nem feltétlenül jelent bűnösséget). Egyetértesz a belügyminiszteri szigorral?
Korrupt rendőrök mindenhol vannak a világban, az igazi kérdés az, hogy hogyan fog erre a rendőrség reagálni. Franciaországban, Belgiumban és Angliában is egy-egy ilyen nagyobb korrupciós ügy után reformálták meg a szervezetet, hoztak szigorúbb jogszabályokat a rendőrség és az alvilág kapcsolattartásának részleteiről. Az sem biztos, hogy ezek a mostani átszervezések közvetlenül kapcsolatba hozhatók az eseményekkel. Azt látni kell, hogy a kormányváltást követően alakult két új szervezet, a Terrorelhárítási Központ és a Nemzeti Védelmi Szolgálat, amibe a BRFK, Pest megye és a Nemzeti Nyomozó Iroda legjobb nyomozói átvándoroltak. Ezek az átszervezések akár abba az irányba is mutathatnak, hogy egyes hatáskörök is hamarosan átkerülhetnek. A botrány kipattanása előtt is lehetett hallani, hogy az NNI-t támadják, meg akarják szüntetni, feldarabolni. A Vizoviczki-ügy lehetett a casus belli.
Portik Tamás begyűjtését és a Seres-gyilkosság egyik feltételezett elkövetője (Bíró László) letartóztatását hatalmas fegyverténynek állítja be a rendőrség. Elképzelhető, hogy hamarosan feltárul az olajos ügyek kapcsolati hálója, a kilencvenes évek végi leszámolások háttere?
Az olajügyek elévültek, ezért a legtöbb részletét már soha nem fogjuk megismerni. Ami a hozzájuk kapcsolódó robbantásos merényleteket illeti, ott egyre több jel utal arra, hogy a Jozef Rohác nevével jelzett elkövetői körhöz kapcsolódnak. Erre utal a helyszíneken talált robbanóanyagok, az elkövetés módja is. Egyértelműen egy bérgyilkos társaságról van szó. Arra is vannak elképzelések, hogy ezekbe a robbantásokba hogyan kerültek politikus célpontok, de ezek csak sejtések. Beszélnek arról, hogy a szlovák titkosszolgálatok teljesítették az orosz titkosszolgálatok megbízásait, de feltehetően ebben sem fogunk soha tisztán látni. Én már azt is komoly sikernek tartanám, ha az alvilágon belüli leszámolásokat sikerülne az elkövetőkre rábizonyítani, s talán még a felbujtókat is felelősségre lehetne vonni.
Lehet, hogy a felbujtók is csak közvetítők voltak.
A Parlamentnél, a politikusok házainál, a Fidesz-székház előtti robbantásoknál szinte biztos. De ezeknél is hasonló nyomokat találtak, mint az Aranykéz utcánál, ezért is valószínű, hogy ezzel is a Rohác-kört hozzák összefüggésbe a nyomozók. Ami a motivációt illeti, elképzelhető, hogy az alvilág ezekkel próbálta a többi robbantásos leszámolásról elterelni a nyomozók figyelmét. Egy másik feltevés szerint Ivan Lexa és a szlovák szolgálatok keze volt a dologban.
A Fenyő-gyilkosság kapcsán sokan találgatták a megrendelő személyét, egyes nevek közszájon forognak. Most azt hallani, Portik és társai előzetes letartóztatásáról döntő bírósági határozat ügyiratszáma megegyezik a Fenyő-ügy iratszámával. Hová vezet ez az új szál?
Portikról sokan gondolták úgy nyomozói körökben, hogy a kupolaszerűen felépülő magyar alvilágnak ő áll a csúcsán. A közönséges bűnözők című film főhőséhez hasonlították egyes nyomozók. Mint a rejtélyes Keyser Söze, őt sem ismerte senki, de minden érdekelt tartott tőle. Most valami megmozdult a szervezett alvilágban, nem csak nálunk, hanem Szlovákiában is. Valaki biztosan elkezdett beszélni, hisz nem lehet véletlen, hogy épp akkor, amikor másodszorra is elfogják Rohácot és Magyarországra szállítják, pont akkor kapják el a Turek nevű alakot, akit a szlovákok a dunaszerdahelyi leszámolás elkövetőjeként kerestek. Nyilván megváltoztak az alvilági anyagi érdekeltségek, kapcsolatrendszerek, és a feltárást a politikai akarat is támogatta.
A legtöbb embert taszítja a bűnözőkkel való közvetlen kapcsolat, legfeljebb a tévé előtt ülve szeret rettegni. Téged mégis mi vonzott az esetenként valóban veszélyes vizekre?
Volt már hogy olyan fenyegetést kaptam, amit komolyan kellett venni. Nem azért, mert olyan mélységű információt mutattam be a Kékfényben, hanem azért, mert a személyemmel azonosították az ügy média-megjelenését. Arra is volt példa, hogy a szervezett bűnözők hátországából érkeztek olyan üzenetek, hogy bizonyos dolgokkal jobb, ha nem foglalkozunk. Az életemet azonban még sosem éreztem veszélyben.
Eléggé óvatosan fogalmazol. Nem szeretnéd, ha a szereplők beazonosíthatók lennének?
Nem kívánom újra azokat a telefonhívásokat esténként, éjszakánként. Nem nyíltan fenyegetőznek, mert tudják, hogy rögzíthetem a beszélgetést, hanem az erőszakos, ellentmondást nem tűrő sejtetéssel nyomás alá helyeznek. Nyilván nem csak velem próbálkoztak. Csak annyit mondanék, hogy ebben az ügyben eljáró több rendőrnyomozó egy idő után úgy gondolta, hogy inkább munkakört változtat. Az alvilág pontosan láthatta tehát, hogy az üzenetük eljutott a címzetthez.