Haláltábor-túlélőkről hazudtak

A magyar és az osztrák kormány 2000-ben állapodott meg a nácik által a mai Ausztria területére rabszolga- és kényszermunkára elhurcoltak kárpótlásától. A kényszermunka tényét igazolók egyszeri, 1453 és 7630 euró közötti pénzjuttatást kaphattak. Az igényléseket a Magyar Zsidó Örökség Közalapítványon keresztül 2003. december 31-ig lehetett benyújtani az Osztrák Megbékélési Alaphoz. A II. világháborúban megközelítőleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára, 80 százalékuk zsidó származású volt.

Az osztrák hatóságok 2003 első felében észlelték, hogy viszonylag kevés roma túlélőtől érkezik igénylés, ezért arra kérték a magyar Miniszterelnöki Hivatalt, tegyen lépéseket az áldozatok felkutatása érdekében. Ezért a cigány kisebbségi önkormányzatokon keresztül tájékoztatások jelentek meg a juttatás lehetőségéről. Az év végéig így mintegy 12 ezer ilyen igénylés érkezett be a közalapítványhoz.

Az országban több helyütt, így például Bács-Kiskun megyében, tömegével készültek fiktív adatokra épülő, alaptalan igénylések. A sok esetben írni és olvasni sem tudó idős emberekkel gyakran nem a valódi feltételeket közölték a „közvetítők”, hanem például csak annyit: „mivel átélte a világháborút, ezért részére alanyi jogon jár kárpótlás”. Olyan is előfordult, hogy a szervezők hamisították vagy hamisíttatták rá az okiratokra az aláírásokat. A piramisszerűen felépülő rendszerben csak a kárpótlás egy része jutott el az igénylőkhöz, a pénzből kaptak a felhajtók és a szervezők is.

A rendőrség 2004-ben indított nyomozást, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság pedig 2007. október 2-án kezdte el tárgyalni az ötvenöt vádlott ellen indított pert. Öt vádlottat letöltendő, 35 embert pedig felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, nyolcan pénzbüntetést, egy vádlott pedig megrovást kapott. Az ítéletek döntő többsége jogerőre emelkedett, 14 vádlott ügye azonban a fellebbezéseket követően a Szegedi Ítélőtábla elé került. Az ügyben előreláthatólag pénteken hirdet határozatot a táblabíróság.