A magyar-német szakon végzett tanárt 1943-ban szentelték fel pappá. Két évig tanított piarista gimnáziumban Tatán, Sátoraljaújhelyen, illetve Debrecenben. Ezután látott hozzá 1945-ben a Bokor közösség szervezéséhez. A kommunista rezsim idején 1952-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték.
A börtönből 1956-ban szabadult, de 1958 áprilisában ismét elfogták, így végleg csak 1960-ban helyezték szabadlábra. Ekkor szállítómunkásként kezdett dolgozni. Az utóbbi éveket a Piarista Rend Duna-parti házában töltötte.