„A józan ész és a magyar érdek melletti kiállás lesz az irányadó”

Mandiner: Ha a Fidesz alakíthat kormányt, a külpolitikában milyen lépéseket tart a legsürgetőbbnek?

Németh Zsolt: Négy olyan területet látok, ahol nagyon sürgető feladataink vannak: a nemzetközi, többoldalú kapcsolatokban, a 2011-es uniós elnökségre való felkészülésben, a közép-európai együttműködésben és a magyar nemzetpolitikában. Ami a többoldalú kapcsolatokat illeti, alapvető fontosságú, hogy Magyarország fenntartsa a NATO-vállalásait, meg kell vizsgálni, azok milyen stádiumban vannak (kiemelten az afganisztáni misszió), hogyan teljesülnek az esetleg nem megalapozott ígéretek. Bajnai Gordon legutóbbi amerikai látogatása során úgy ajánlott fel 200 katonát, hogy ennek a költségvetési háttere azóta is rendezetlen.

Úgy látják, hogy nem teljesíthető a miniszterelnök által tett ígéret?

Bajnai Gordon ígérete különbözött a korábbi időszak afganisztáni vállalásaitól, mivel nem előzte meg többpárti konzultáció, a megalapozottsága is kérdéses, amit jól mutat, hogy a költségvetési keretekről a mai napig nem kaptunk tájékoztatást. Ugyanakkor törekedni fogunk arra, hogy fenntartsuk Magyarország kiszámítható partnerségét, a Fidesz elkötelezett az afganisztáni szerepvállalás fenntartása mellett. Ez ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy csökkentenénk a nyugat-balkáni (koszovói és boszniai) jelenlétünket: a következő 10-20 esztendőben, azaz történelmi rövidtávon a Nyugat-Balkán az európai uniós integráció legfontosabb célterülete lesz. Az lesz a feladatunk, hogy Magyarország ezen országok számára kidolgozzon egy újfajta csatlakozási menetrendet.

Ha készítünk is ilyen menetrendet, el tudjuk-e azt fogadtatni az Unióban? Megvan ehhez a megfelelő pozíciónk?

Jelenleg nincs ilyen súlyunk, de olyan evidens érdek és olyan lehetőségeket hordoz, hogyha lesz magyar kibontakozás, akkor ebben kulcsszerepe lehet a Nyugat-Balkánnak. Ezért nem elszigetelten, hanem azokkal, elsősorban a görögökkel, bolgárokkal és románokkal együtt kell fellépnünk, akik szintén közvetlenül érdekeltek a régió integrációjában. Emellett, ha 2011-ig nem írják alá Horvátország uniós csatlakozási szerződését, akkor célunk lesz, hogy a mi uniós elnökségünk alatt sor kerüljön erre.

Milyennek ítéli Magyarország felkészültségét a 2011-es uniós elnökségre? Mivel elégedettek, látnak-e elmaradásokat?

A felkészülés felemásra sikeredett. 2007 őszén javasoltunk egy többpárti munkacsoportot, ami részlegesen be is tudta tölteni a feladatát. Emellett a Fideszben a Polgári Magyarországért Alapítvány és a European Studies Center segítségével több száz fiatal képzése zárul le ezekben a hetekben, amit kifejezetten a sikeres magyar elnökségért indítottunk. A felkészülésben a legjelenősebb probléma, hogy nem ismerjük, pontosan milyen kötelezettségvállalások történtek eddig, komoly költségvetési problémákat látunk – a dolgok jelen állása szerint jelentős pénzösszegek fognak hiányozni. 

Mekkora költségvetése lesz az uniós elnökségi feladatoknak? 

Idén 9 milliárd, jövőre 16 milliárd forint van betervezve, de például az idei pénz 25%-ának ingatlan-értékesítésből kéne befolynia, ami erősen kétséges, hogy teljesíthető-e. Ráadásul azt sem látjuk, mire fordítanánk ezt a pénzt, pedig az uniós elnökségünk egyedülálló lehetőség az ország számára, hogy megszabaduljunk az utóbbi években ránk ragadt általános negatív megítéléstől. A logisztikai és infrastukturális felkészülésnél is komoly aggályaink vannak, hiányzik az integrált szemlélet, számos kérdésre nincs válasz. Milyen állapotban lesz Budapest közlekedése? Hány híd lesz lezárva? Mi lesz, ha lezárják fél évre az alsó rakpartot? Mi a helyzet a vidéki nagyvárosok, intézmények előkészületeivel?

A közép-európai együttműködésben milyennek ítéli az elmúlt évek magyar politikáját?

Röviden összefoglalva: sok szó és kevés gyakorlati lépés jellemezte Magyarország térségi politizálását. 

Egy Fidesz-kormány számára mik lennének a régiós együttműködés legfontosabb területei?

A Duna-stratégia, a következő uniós költségvetés (talán ez lesz a régiós együttműködés legnagyobb kihívása), az északi-déli távközlési, energetikai és közlekedési infrastruktúra fejlesztése és a keleti partnerségi program. Duna-politikánk elsősorban az ökológiai szempontokra épít, rendszerváltó pártként számunkra a Duna megóvandó érték, a környezetével és az alatta található ivóvíz-kinccsel együtt.

Hogyan egyeztethető össze az ökológiai szemlélet a hajózhatóság biztosításával, ami az Európai Unió prioritása?

Úgy gondoljuk, a folyó hajózhatósága megfelelő, ezzel szemben egyértelműen az ökológai megközelítést részesítjük előnyben. Nekünk a magyar érdekeket kell megjelenítenünk, s meggyőződésem, hogy az nem is lehet uniós érdek, ami ellentétes Magyarországéval.

Az uniós elnökségünk alatt kell előkészíteni a 2014-2020-as uniós költségvetést, ebben mennyire lát lehetőséget az új tagállamok közös fellépésére?

Ahol közösek az érdekeink, ott mindenképpen, ez pedig elsősorban a felzárkóztatási, kohéziós politika területe. A fejlettségi szintünk annyira elmarad a régi tagállamokétól, hogy mindenképpen ki kell állnunk a kohéziós alapok forrásainak megőrzéséért. Az uniós agrárpolitika esetében a lengyelekkel és a románokkal közösek az érdekeink, viszont például a csehekkel nem. Itt arra fogunk törekedni, hogy a kieső közép-európai államokat nyugat-európaiakkal, mint például Franciaországgal pótoljuk. A cél az agrártámogatások nagyságrendjének megőrzése.

Többször beszéltek arról, hogy a közép-európai együttműködésben elsősorban lengyel-román-magyar vezető szerepet képzelnek el. Mekkora realitását látják ennek? 

Igen, magyar-lengyel és magyar-román, valamint az unión kívüli magyar-horvát együttműködésben gondolkodunk, aminek kiemelkedőek vagy jók a politikai feltételei. A Magyarország és Lengyelország közötti kapcsolatban kiemelt szerepe van a Visegrádi együttműködésnek, amit mindig is a magyar-lengyel páros dinamizált.

A V4-nek Szlovákia is tagja, a meglehetősen fagyos magyar-szlovák viszony nem lesz-e akadálya a közös fellépésnek?

Pár héttel ezelőtt Robert Fico szlovák kormányfő a magyar-szlovák gázösszeköttetésről azt nyilatkozta, hogy országa kész támogatni azt. Úgy tűnik, a szlovákok szemében a felvidéki magyarság elleni brutális támadások nem képezik akadályát a gazdasági együttműködésnek.

Szlovákiával csak gazdasági együttműködés képzelhető el, vagy van remény a kapcsolatok javulására?

Ahogy a magyar választási eredményektől meghatározó változást várunk, úgy abban is bízunk, hogy a szlovák választások is hasonló eredményt hozhatnak és a 2006-tól jellemző elvakult szlovák nacionalizmus megszűnik, megkezdődhet egy konszolidáció. A felvidéki magyarok választási eredményei nagyon nagy mértékben befolyásolhatják ezt a folyamatot.

Ha már a szomszédos országoknál tartunk, hogyan értékelik a magyar nemzetpolitika mozgásterét, mik lennének az első kormányzati lépések? 

Vannak olyan, régóta hordozott terheink, amiktől jó lenne már megszabadulni, ilyen például a kettős állampolgárság kérdése.

Az Orbán-kormány idején még nem akartak kettős állampolgárságot adni a szomszédos országokban élő magyaroknak.

A Fidesz mindig abból indul ki, hogy mi a határon túli magyarok elvárása, tartjuk magunkat az antalli alapelvhez, miszerint a határon túli magyarok ellenében nem lehet nemzetpolitikát folytatni. Az Orbán-kormány idején a határon túliak a státustörvényt és a Magyar Igazolványt szorgalmazták, amit meg is valósítottunk. A Jobbik számára is figyelmeztető jel lehet például a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának tőlük történő elhatárolódása, vagyis nincs szükség a belpolitikailag motivált nagyotmondásra. Visszatérve a kettős állampolgárságra, csak a ciklusunk végére fogalmazódott meg Djindjics részéről egy pozitív hozzáállás, hogy nem ellenezné, ha a magyarok kettős állampolgársággal rendelkeznének, ami bátorítólag hatott az ottani magyarságra.

Románia is alapvető fordulatot hajtott végre, több százezer, nem Romániában élő románnak biztosított kettős állampolgárságot. Az állampolgárság kiterjesztése minden ország szuverén döntése, de tekintettel kell lenni a politikai környezetre. Mi 2008-ban is megfogalmaztuk javaslatunkat és beterjesztettük: egyedi elbírálással, vagyis nem kollektív alapon, megkönnyíteni a magyar állampolgárság megszerzését a lakóhely megváltoztatása nélkül a határon túli magyarok számára. Ha erre van igény, készek vagyunk erről konzultálni a magyar parlamentben és megfelelni az elvárásoknak.

A kettős állampolgárság megadásán túl milyen, a határon túli magyarokat érintő változtatásokat terveznek?

Törekszünk a határ menti infrastruktúra fejlesztésére, a gazdasági együttműködés erősítésére. Mindenképpen kialakítjuk a nemzetpolitika megfelelő intézményrendszerét. 2004 novembere óta nem lett összehívva a Magyar Állandó Értekezlet, ezt életre kell kelteni és meg kell teremteni a Kárpát-medencei 13 milliós magyarság szervezeti hátterét is. Szükség van autonómia-stratégiára is, mivel ez a külhoni magyarok alapvető törekvése. 

Milyenek az autonómia feltételei a szomszédos államokban?

Országonként eltérő a helyzet. Szerbiában a közelmúltban elfogadták a kulturális autonómia törvényt, még tavasszal megszülethet a magyar közösség döntése, ami létrehozza a magyar autonómia testületét (a Magyar Nemzeti Tanácsot). Romániában hasonló jogszabály előkészítése zajlik, emellett az új regionális beosztáshoz is nagy reményeket fűzünk. Kárpátalján az új ukrán elnök és oktatási miniszter első intézkedései nyomán újra lesz lehetőség magyar nyelven érettségizni.

De ez az ukrajnai változtatás elsősorban nem a magyar, hanem az orosz kisebbségnek szól.

Másodlagos, hogy minek köszönhető, a lényeg, hogy a magyar közösség hasznára váljon. A magyar-ukrán viszonynak nagy jelentősége van az ukrán döntéshozók szemében, élnünk kell az ebben rejlő lehetőségekkel. Ezért törekszünk mi is arra, hogy az Európai Unió keleti szomszédsági politikája (azon belül is elsősorban Ukrajna és Moldova ügye) elváljon a délitől: előbbi európai államokat érint, utóbbi nem. Nem indokolt ezeket az országokat Tunéziával és Marokkóval egy kalap alá venni, a déli partnerségi programnak ennek ellenére sokkal nagyobb a költségvetési mozgástere.

Viktor Janukovics és Viktor Juscsenkó küzdelmében korábban a Fidesz egyértelműen az utóbbi mellett tette le a garast. Janukovics hatalomra kerülésével nem tartanak-e visszarendeződéstől a volt szovjet tagállamban?

Az elmúlt három-négy évben sok minden megváltozott Ukrajnában, Janukovics a mostani választásokon egyértelműen egy szuverén Ukrajna-politika mellett állt ki, s számunkra ez a legfontosabb. Mindig is ez volt a magyar prioritás, ezért ismerte el annak idején Magyarország elsőként az önálló Ukrajnát. Ugyanakkor elvárjuk, hogy Kijev próbálja meg kielégíteni a magyar kisebbség jogos igényeit, melyek egyelőre az oktatásban foganatosított kisebbség-ellenes passzusok végleges eltörlése lenne.

Ön szerint a külpolitikai mozgástér mennyire lesz a magyar belpolitika függvénye? Számítanak-e, hogy milyen parlamenti erőviszonyok alakulnak ki a választásokon?

Az elmúlt években nem volt orientációs ellentét a parlamenti pártok között az éles viták ellenére sem, még a Nabuccóról és Déli Áramlatról folyó vitában sem, ahol jelentősen különbözött a Gyurcsány-kormány és a Fidesz álláspontja.

Kifejezetten éles volt a szembenállás ebben a kérdésben, ez nem orientációs különbség?

Nem, mert a Gyurcsány-kormány, miután megsértette Amerikát, gyorsan képes volt megsérteni Oroszországot is, amikor visszasorolt a Nabucco mellé. Ha ez orientációs vita lett volna, akkor Gyurcsány Ferenc nem vágja el magát mindkét helyen. Inkább az elmúlt évek külpolitikáját egyébként is jellemző sodródás volt az indok, részérdekek és rövid távú szempontok határozták meg, merre is tart egy adott pillanatban Magyarország. Törekednünk kell arra, hogy orientációs vita a jövőben se mérgezze a magyar külpolitikát. A Jobbik ugyanis ezt a veszélyt hordozza, valamint azt is, hogy megjelenik a nyílt irredentizmus kérdése a Parlamentben – ez azonban alapvetően kommunikációs, és nem törvénykezési kihívás.

Mihez fognak kezdeni a szintén a magyar érdekekre hivatkozó Jobbik követeléseivel?

Ahogyan a kormányzás egyéb területein is, a külpolitikánkban is a józan ész és a magyar érdek melletti kiállás lesz az irányadó. Nem fogunk visszariadni az esetleges konfliktusoktól, ugyanakkor semmiféle handabandázásban nem lehet partner a magyar kormány. Ezt elsősorban a külhoni magyarok érdekei követelik meg, gondoljunk csak 2004. december 5-ére: akkor ki voltak szolgáltatva a magyar politika irracionális konfliktusának, ami nagyon mély sebeket ejtett.

Milyen Oroszország-politikával készül a Fidesz?

Itt is az a fő kérdés, hogy mik a magyar érdekek. Az érzületi orosz-ellenesség sosem volt a Fidesz sajátja, épp a Jobbik volt az, aki a szovjet emlékmű ellen tüntetett még néhány éve is. Mi sosem tagadtuk, hogy Európa és Oroszország komplementer szerepet játszik, előbbi fejlett technológiával, utóbbi jelentős nyersanyag-forrásokkal bír. Az EU és Oroszország viszonyában ezért a józan észnek és a partnerségnek kell dominálnia. Ugyanakkor vannak piros vonalak, amiket nem szabad átlépni, ezt legfelsőbb szintű tárgyalásainkon is világossá tettük. Nem fogadhatjuk el az érdekszféra elméletet, ragaszkodunk az energia-diverzifikációhoz. Továbbá kiállunk olyan stratégia vállalatok függetlensége mellett, mint a MOL, a Richter vagy az OTP.

Mi a helyzet Kínával?

Kínára a fent elmondottak ugyanígy vonatkoznak. Ázsia azonban nem pusztán Kína, a magyar kormányzat mintha megfeledkezett volna a többi országról. Például Vietnamban négyezer magyarul beszélő diplomás van és ott vannak az ázsiai demokráciák (Japán, Dél-Korea, Tajvan, India), akik nemcsak gazdasági, de stratégiai partnerek is.

A Tajvannal és Tibettel kapcsolatos magyar politika érzékeny kérdés lehet a magyar-kínai viszonyban is.

Úgy látjuk, hogy Tajvan és Kína közötti kapcsolat egyre inkább elmélyül, és egyre több háromszög-együttműködés alakulhat ki az EU-val is. Tajvan a legnagyobb kínai befektető, százmilliárd dollárt meghaladó értékű befeketetésekkel bír. Tibet a világ civilizációjának egyik bölcsője, egyetemes érték, a kínai társadalom számára is fontos, ehhez viszont az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok területén előre kell lépniük.

A Fidesz 10+1-es elszámoltatási listáján nem szerepelnek a Külügy külföldi ingatlanügyletei. Nem tartják problémásnak ezeket?

Több kérdéses ügyletről van tudomásunk, amik közül kiemelkedik a New York-i és a moszkvai, de tartok tőle, hogy továbbiak is kerülnek még elő. Meg fogjuk keresni a csontvázakat és lefolytatjuk a vizsgálatokat, ha kell, megtesszük a feljelentéseket is. Amúgy a moszkvai ügy olyan kirívó, hogy abban már folyik a nyomozás.

Az utóbbi egy évben számos diplomatát delegált a magyar kormány fontos külföldi missziókba. Mik a terveik velük?

A Fidesz tavaly tavasz óta nem vesz részt a nagykövetek meghallgatásában. Tucatjával küldtek ki a szocialisták új embereket stratégiai helyekre, ami szerintünk semmiféleképpen nincs összhangban a demokratikus szabályokkal. Ezeket egyenként meg fogjuk vizsgálni, és amennyiben szükséges, levonjuk a személyi konzekvenciákat.

A kommentekben feltett kérdésekre Németh Zsolt néhány napon belül válaszolni fog a Mandiner olvasóinak.