Azért szeretem a filozófiát, mert mély belátásokat ad abba, hogy az emberi létezés és a valóság egésze tulajdonképpen micsoda – mondja a Mindenki Akadémiájának egyik részében a filozófiáról beszélő Szombath Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, akinek egyik professzora, egyben barátja a jezsuita Weissmahr Béla, az úgynevezett „transzcendentális tomizmus” egyik utolsó képviselője volt.
Szombath tanár úr nem csak filozófiatörténettel foglalkozik, hanem maga is filozofál, saját átfogó bölcseleti rendszert alkotott meg, s erről szóló könyvének címe A feltétlen és a véges. Ez hamarosan németül is olvasható lesz. Ennek egyik központi fogalma a szabadság.
Ha feltesszük a kérdést, hogy az ember miért filozofál, akkor ehhez a kulcsot az ember öntudatos mivolta adja, ami számunkra természetes, de ehhez fogható rejtély aligha található az univerzumban – kezdte előadását a Pázmány docense. – A saját létezését az ember igyekszik meghatározni.
Mindenki filozofál?
Ahogy az ember rápillant saját létezésére, lesz egy alapvető hiánytapasztalata, amit Leibniz a metafizikai rossznak nevezett el. Ennek a korlátozottságaink az okai, például az időbeli korlátaink, a térbeli korlátozottságunk és a képességbeli korlátozottságaink.
A filozófia az emberi önreflexióból, saját magunkra való visszakérdezésből származik, és ezekre a kérdésekre nem lehet pusztán természettudományos választ adni – mutat rá Szombath, hozzátéve, hogy ettől még sajnos nem mondhatjuk, hogy mindenki filozofál. A kérdésekre általában mindenki ad valamilyen választ, de azok az esetek döntő többségében nem érik el a filozófia nívóját.
Nem filozófia a divatos minták utánzása, ahogy az sem, ha – mint régen – annyira egy hagyományos berendezkedésű társadalomban, életvilágban élünk, hogy abból nem lehet „kikérdezni”. Amikor a filozófia elkezdődik a görögöknél a Krisztus előtti 6. században, akkor már az akkori görög tradíció már nem volt erős annyira, hogy ne lehessen kitekinteni belőle. Úgyszintén sokszor lép a filozófia helyére a new age és az ezotéria; vagy a szcientizmus (fizika vagy biológia): egyes elméletalkotók úgy vélték, hogy egyes természettudományos megközelítések tudományos világképpé bővíthetőek.