Az alapítvány története a kilencvenes évek legelejére nyúlik vissza. A dél-erdélyi mély szórványban, Déván ifiúsági lelkészi szolgálatot ellátó Böjte Csaba elkezdte maga köré gyűjteni a koldus gyerekeket – egy idő után már maguktól is jöttek tucatjával.
Böjte szerint a hatóságok gáncsoskodása okozta mindig a legnagyobb problémát, ma azonban a legnagyobb kihívás, hogy talpraesett nevelőket, igazi szülőket találjanak.
Az alapítvány legnagyobb sikere, hogy nem termeli újra a szegénységet, hogy a felnevelt gyerekek mindegyike megtalálta a helyét a világban. Amikor egy gyermek kilép az alapítvány kapuján, hogy önállóan boldoguljon, akkor Csaba testvér mindig ad egy könyvet nekik, aminek elejébe beleírja a telefonszámát és a mail címét. Bármerre is sodródjanak a későbbiekben, Csaba testvérre mindig számíthatnak.