„Minden szabad ember, bárhol is éljen, Berlin polgára, és mint szabad ember, büszkén mondom: Én berlini vagyok!”
1963. június 26-án mondta el John Fitzgerald Kennedy Nyugat-Berlinben, a Schöneberg kerület tanácsházának (Rathaus) erkélyén híres beszédét, amelyben kijelentette: Ich bin ein Berliner! (Berlini vagyok!) Beszédében az amerikai elnök kiállt Nyugat-Németország mellett és szolidaritásáról biztosította a németeket. A több százezres tömeg éljenezve fogadta Kennedyt és mondatait.
A beszéd közel két évvel a fal megépítése után hangzott el. Nyugat-Berlinben az emberek komolyan féltek egy esetleges keleti megszállási kísérlettől, ezért is volt különös jelentősége annak, hogy az amerikai elnök így állt ki a németek mellett, akiknek sorsát egyébként már a második világháború előtt is figyelte.
A beszéd leghíresebb mondata, amely a hidegháború szállóigéje is lett, az utolsó pillanatban került bele a beszédbe. Kennedy a tanácsház lépcsőjén kérdezte meg tolmácsát, hogyan hangzik németül az „I am a Berliner” mondat. A beszéd közben a mondat fordítását egy kis cédulára írva tartotta a kezében.
Kennedy beszédében kétszer hangzik el a híres mondat, mikor először mondja, megköszöni a tolmácsának, hogy lefordította a mondatot neki, majd a beszédét is ezekkel a mondatokkal zárja: „Minden szabad ember, bárhol is éljen, Berlin polgára, és mint szabad ember, büszkén mondom: Én berlini vagyok!”
„Holnapután már fekete autót kell küldeni mindenkiért vagy börtönbe kell zárni mindenkit, aki kritikát mer megfogalmazni?” – tette fel a kérdést a Magyar Nemzet újságírója.
Erre nem sokan számítottak.
Közleményt adott ki a klub.
A közel kétmillió feliratkozóval rendelkező német humorista szerint csak annak éri meg Németországban élni, aki az államon élősködik.
Miközben az autóipar és a nehézipar hanyatlik, Berlin a gyárakat, a munkavállalókat és a tőkét Európa újrafegyverzésére irányítja.
Megtámadták a magyar válogatott kapust.
