Márpedig 2023 az agresszív kismalac éve volt – és ezt most be is bizonyítjuk önnek

Hasonlatokban bővelkedő, szurkálódó összeállítást közölt a minap a brüsszeli Politico a 2024-es európai „évfolyamról”, az egyes vezetőket csoportokba sorolva, különféle attribútumokkal ellátva. Mindezt néhány héttel a blokkolt EU-s források kiengedése és az Ukrajna uniós csatlakozását felvető tárgyalások előttre időzítve, s talán nem csak ebből kifolyólag, de Orbán Viktor miniszterelnök imigyen például a „bajkeverők” padsorába került (ezen belül is a „spoiler” melléknevet kapta), Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „álmodozó” lett (ezen belül: „a maratonfutó”), s így tovább.

Persze az osztályos hasonlat is jól működik, ha mást nem tesz is, legalább szórakoztat – mi kicsit továbbvittük ezt, amikor,

– szinte kár, hogy a szerzők megálltak ott, ahol. Műfajokkal, írói eszközökkel kísérletezni jó, s az átkeretezések meg az analógiák persze lehetnek félrevezetők, sokszor sértők is, de néha jobban rávilágítanak a dolgok természetére, mint egy-egy hosszas elemzés.

Például ott van Ukrajna esete, amelyik olyan diadalmasan szorongatja a tagjelölti igazolását, mint egy férfiból nővé műtött ember, aki addig csapkodta az asztalt a nőgyógyászaton, amíg a kezébe nem nyomtak egy papírt arról, hogy ő is olyan nő, mint a többi, és ő is teherbe eshet természetes úton. Csak eleget kellett balhéznia – hát miért nem sikerült eddig?

de valószínűleg a lelke mélyén maga a transznő is pontosan tudja, hogy ez lehetetlen, s amíg tovább nem fejlődik (vagy fajzik el, ízlés kérdése) az orvostudomány, egy jó ideig az is marad. S mégsem abból lett közben botrány, hogy a különleges páciens már befelé menet felborogatta a székeket, szétszórta a magazinokat és zsebre vágott néhány tárgyat a többiek kabátjából, hanem abból, hogy a váróban valakiből kibukott, hogy „de hát hogy lehetne terhes, ha egyszer férfi?”

Csak most veszem észre, mennyire közel került a jelenet egy Monty Python-klasszikushoz, és még a befejezésük is klasszisokkal jobb az enyémnél („Abban egyet értünk, hogy tényleg nem lehet gyereke, mivel nincs méhe, amiről nem tehet senki még a rómaiak sem! De joga lehet hozzá, hogy gyereket szüljön. Harcolni fogunk, hogy ismerjék el a szüléshez való jogotokat bátyám.... ööö húgom, bocs!”), így inkább le is szállnék erről a vonatról.

Az analógiák persze lehetnek félrevezetők, sokszor sértők is – állatokhoz ma már nem illik embereket, nemzeteket hasonlítani, pedig megvolt ennek a maga hagyománya a fabuláktól a karikatúrákig. Legfeljebb csak nagyon áthallásosan, finoman, olykor-olykor.

Például amikor a Facebook „tényellenőröket” kezdett alkalmazni, mert bizonyos, neki vagy egyes politikai szereplőknek nem tetsző információk túl jól terjedtek a felületein, és jobb szerette volna, ha az emberek be vannak zárva abba a csinos buborékba, amit az egymással alapvetően harmonizáló, progresszív szereplők monológjai töltenek meg.

(de benne van a Political Capital, a Mérték Médiaelemző Műhely és az Idea Alapítvány, csupa-csupa elfogulatlan csapatok), amire még elismerő nincshálózat-plecsnit is kaptak a többiektől karácsonyra – azt hiszem, ide is befér egy klasszikus: amikor az agresszív kismalac beszáll a taxiba, és megkérdi: „nem zavarja, ha magamban beszélek?”. A taxis mondja: „ó, dehogy”, mire a kismalac: „hozzád meg ki szólt, vazeg?”.

Idén sem mehetünk el a közösségi lincselések vezérei mellett sem – tudják, akik például Böjte Csaba atyára szórtak igaztalan vádakat, majd – természetesen bármiféle bocsánatkérés nélkül – néztek újabb célpont után (s persze ne feledkezzünk meg a marosvásárhelyi választási csalás-kamu terjesztőiről és a többi nárcisztikus bajkeverőről sem, ha már épp arra járunk). Feltehetőleg ide illik a legjobban a legismertebb agresszív kismalacos vicc, amikor az új bringájával teker veszettül az erdőben, és

Mígnem nekimegy egy fának, belefordul az árokba, és ott fekszik dúlva-fúlva. Odaér a nyuszika: „jaj, malac, ugye mondtam, hogy ne menj olyan gyorsan?” – mire az agresszív kismalac: „kuss, én mindig így szoktam leszállni!”.

Mégis csak szilveszter van, zárjuk inkább egy keserédes történettel a sort: végy egy népszerű papot, aki kinőtte a reverendát. Megvan? Oké, a figura legyen ilyen megnyerő, mosolyogva provokáló, önmagába kicsit beleszeretett fickó, stimmt? Remek. Derüljön ki róla, hogy nemhogy hivatásában, helyében a világban, de még a saját nemi identitásában sem biztos,

Apropó: agresszív kismalac cseresznyét eszik a körtefán. Arra megy a róka. „Mit eszel, kismalac?” – „cseresznyét” – feleli a kismalac. „De ez egy körtefa...” – mondja a róka. „Kuss! Hoztam magammal.” 

A gyűjtemény, ahogy a vicceké, korántsem teljes, ha van még ötletük, írják meg kommentben.

Mindazonáltal: boldog, boldogabb új évet kívánok kedves olvasóinknak!

(Nyitókép:YouTube-képernyőfotó)