Jogállatisági vizsgálat

Robaj, majd óriási csattanás hallatszott – pillanatnyi csend, aztán felharsogó kotkodácsolás, morgás és kukorékolás elegye töltötte meg a szűkös vermet. A tanácskozás egy csapásra félbeszakadt, minden szempár a betolakodóra szegeződött. Egy apró termetű tyúkocska volt az, a zuhanástól még kicsit kábán kétlábra evickélt, zilált tollazatát igazgatva zavarában, s a madarakra jellemző akadozó fejmozdulatokkal tekintgetett körbe ijedt-döbbenten. A többi állat visszabámult rá: a Farkas, a Róka, az Őz meg a Kakas. A Farkas alig észrevehetően megnyalta a szája szélét. A Róka a nagyobb testű ragadozóra pillantott, majd negédesen a riadt madárhoz fordult.

 – Micsoda váratlan… khm, megtiszteltetés. Minek köszönhetjük ezt az örömteli látogatást a mi csodás Vermünkben?

 – Én… én csak az emberek elől… meg akartak főzni, és… – hebegte a Tyúk, majd elpötyögött egy esetlen bemutatkozást, közben idegesen tekintgetett kifelé a magas falú gödörből.

 – Nyugodjon meg, asszonyom, itt nem kell tartania az emberektől – mondta a Róka mézesmázosan, sokatmondó pillantásokat váltva a Farkassal.

A Tyúk szívére tette a jobb szárnyát, annyira meghatódott. Ezek a nagy állatok csak így befogadják… a Kakasra pillantott, mint vele egyívásúra, de az valamiért elfordította a fejét. Nohiszen!

 – Hát, ha méltónak találnak rá… – rebegte.

 – Nagyszerű! – csapta össze mancsait a Róka. – Akkor essünk is túl a csatlakozási procedúrán, nos, tehát, alapszabályainkban vannak rögzítve a kilépés lehetőségei, megértette és elfogadja ezeket?

A Tyúk lelkesen bólogatott. A többiek lélegzetvisszafojtva figyelték. A Róka folytatta.

– Hogyne, hogyne.

– Remek – mondta a Róka – akkor most a kvótaegyezményeknek megfelelően kérem, engedje meg, hogy veremkompatibilissé tegyük a szárnyait, megakadályozandó a visszaéléseket.

– Hogy micsoda? – döbbent meg a Tyúk.

– Veremkompatibilissé. Hogy közösségünk egyenrangú tagjává válhasson. – magyarázta türelmesen a ragadozó. – Vagy esetleg szeretne visszafordulni? Az emberek közé, úgy értem…

– Nem, nem, dehogy, én csak… persze hogy nem. Ide akarok tartozni! – mentegetőzött a madár. Türtőztette magát, amíg a Farkas, egyáltalán nem valami jóindulatú képpel odalépett hozzá. Fel sem fogta, mi történik vele, amikor a ragadozó rávetette magát, és mancsának egyetlen csapásával eltörte mindkét szárnyát. A Tyúk véresen, megtépázva felkelt, emelgette béna végtagjait és keservesen kotkodácsolt.

– Na de hogyan képzelik ezt? Azt hittem, maguk finom, művelt állatok, akik megvédenek az embertől! Erre pont olyan komiszul bánnak velem!

A Róka nyájas hangjába már némi gúny is vegyült.

A Tyúk egész testében remegve a Kakas felé fordult, de az pillantásra sem méltatta.

 – Nézze, ha nem tetszik valami, bármikor kiléphet, ez a lehetőség bárki számára nyitott – tette hozzá a Róka.

 – Mi nem tartunk vissza senkit, ez nem a baromfiudvar! – recsegte a Farkas széles vigyorral.

A sérült madár halk, keserves petyegés közben tehetetlenül emelgette szárnyait, és nézte a gödör magas peremét.

– De hát én így már…

– Elég volt! Inkább örüljön, hogy megvédjük! – torkolta le türelmetlenül a Róka, majd újra magára erőltette előbbi, joviálisnak szánt modorát. – Ön közösségünk megbecsült, egyenrangú tagja, ahogy azt alapszabályaink is rögzítik. Kérem, kapcsolódjon be a közös munkába.

– Mindenki a magáét! – felelte rá a többi állat gépiesen.

– Éppen fontos kérdésekről tanácskoztunk. Elnök úr, kérem, vezesse elő a fő napirendi pontot! – fordult a Farkas felé, aki kimondottan nem veremkompatibilis pillantásokat vetett a Tyúkra.

– Ja, a napirend! A jogátló… állatjogi… izé, mondd már! – a nagyobb ragadozó kezdett ingerült lenni.

– Ahogy mondja elnök úr, a jogállatisági mechanizmus megindítása – a Róka igyekezett elrejteni megvető fintorát a Farkas elől, majd folytatta – a fő kérdés pedig az volt, ki teljesíti az erre vonatkozó feltételeket… lássuk a bizottság jelentését! – fordult a Kakashoz.

 – Hát hogyne! – a Kakas elcsukló hangja egyáltalán nem illett korábbi büszke tartásához.

– A Bizottság, azaz az Őz és jómagam, a következő megállapításra jutottunk a jogállatisági kritériumok teljesítése tekintetében – a kakas megköszörülte torkát – Farkas-barkas, jajj de szép. Róka-bóka, az is szép. Őzöm-bőzöm, az is szép. Kakas-bakas, az is szép. Tyúkom-búkom, jaj de rút!

Az állatok fenyegetően megindultak a Tyúk felé.

– Mit csinálnak? Mire véljem ezt? – a madár tekintete egyikről a másikra ugrált.

– Civil szakértők jelentése szerint maga kerítés mögé húzódott a rókák elől! – hangzott a vád a Róka szájából.

– De hát az egy baromfiudvar, hiszen maga is tudja… – a Tyúk egészen kicsire próbálta magát összehúzni, a kör egyre szorosabbra zárult körülötte

– Nem is tagadja! Maga rókafób! – vágta rá a Róka.

– Elég az ordas eszmékből! – lihegte a Farkas.

– Szexista és fajgyűlölő! – süvöltötte a leghangosabban a Kakas.

A Tyúknak szempillantás alatt vége lett, hamarosan nem maradt belőle más, csak pár vérragacsos toll.

A Farkas pihegve nyalogatta pofáját. A fél fogára sem volt elég a Tyúk, pedig a nagy részét ő falta be. Rámordult a Rókára, amely ijedten szökkent talpra.

aggodalommal töltenek el bennünket azok a tendenciák, amelyek nem kizárólagosan, de általánosságban a szárnyasokat jellemeznek, jól mondom, elnök úr? – fordult a Farkas felé a Róka. A nagyobb állat gyomra felkordult, a Róka inkább gyorsan folytatta: – ezért szükségesnek látjuk a tagállatok körében újabb jogállatisági vizsgálat lefolytatását. A bizottságot Őz és jómagam alkotjuk, a vizsgálatot haladéktalanul megkezdjük…