Fiatalok, idősek, nők, elítéltek – Így rajong a hazai háborúpárti média az ukrán toborzási válság áldozataiért

Idén nyáron nagy szezonja van az ukrán hadsereg népszerűsítésének a hazai baloldali médiában. Ennek megfelelően számos cikk jelent meg, melyekben a külföldről finanszírozott ellenzéki média igyekszik népszerűsíteni az ukrán hadsereg különböző csoportokból származó tagjait. Ennek megfelelően készítettek a fronton harcoló nőkkel, tinédzserekkel, nyugdíjasokkal és elítélt bűnözőkkel is.

Azt mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy ha valaki a hazájáért harcol, az mindenképpen tiszteletreméltó. Azonban a háborúpárti – jelzőt magának kikérő – „sajtóban” feltűnően sok olyan tudósítás jelent meg a háború kezdete óta, melyben a baloldali újságírók már-már rajonganak a harcoló nőkért, elítéltekért, idősekért és minimális kiképzéssel a frontra küldött tinédzserekért.

Nőket a harctérre! – toborzókampány van, felszerelés nincs

Július utolsó napjaiban jelent meg egy interjú a 444.hu nevű oldalon, melyben ukrán katonanőket mutatnak be.  Ebben beszámoltak arról, hogy a hadsereg kifejezetten nőket célzó toborzókampányokat is indít, de annak ellenére, hogy 2023-ban megkezdődött a női felszerelések gyártása, abból a katonák a mai napig nem kaptak. Még abban az évben a Szabad Európa így számolt be a női egyenruhák bejelentéséről: „lassan elérünk a célig. És ez csodálatos.”

Az nyilatkozó ukrán katonanőről az is kiderült, hogy drónkezelőként vesz részt a harcokban, illetve aktívan teljesít szolgálatot az első vonalban. Ez több okból is rávilágít az ukrán hadsereg problémáira. Először is a Föld legtöbb hadseregében szolgálnak nők, de az ő feladatkörük általában kizárja a frontszolgálatot, mert az államok hadvezetése igyekszik óvni a nőket az ellenük elkövetett szexuális erőszaktól az ellenség részéről. Másrészt a legtöbb nő fizikai felépítése alkalmatlan a harci helyzetekben kialakuló kihívások kezelésére, például egy 50-60 kilogrammos nő egyszerűen képtelen a vállára venni és evakuálni egy sérült 80-90 kilogrammos férfit. Erre világít rá a 444-nek nyilatkozó tiszt is, aki a témával kapcsolatban annyit mondott, hogy „nem szeretnének több nőt az egységbe, egy elég”.

A 444 szerint „A nagyléptékű háború megindítása előtt körülbelül 30.000 nő szolgált az ukrán fegyveres erőknél, számuk mára meghaladta a 70.000-et. Közülük több mint 20.000-en Rodinához hasonlóan harcoló pozíciót töltenek be, egy negyedük pedig közvetlenül az első vonalban harcol.” Ez azonban nem előrelépés, hanem katasztrófa.

A nőkön kívül a 444 beszélgetett náci jelvényeket viselő ukrán katonával is, de cikkük szerint a horogkeresztes felvarró gazdája erről a témáról nem szeretett volna nyilatkozni. Vajon miért nem?

Bűnözőket a harctérre! – „Oroszokat ölni fizetésért: álommeló”

Szintén 2025 júliusában publikált egy beszámolót a 24.hu, melyben nem a katonanőket, hanem a harcoló elítélteket csodálták. Oroszországban 2022 nyara, Ukrajnában pedig 2024 májusa óta toboroznak katonákat a börtönökben, azonban rendkívül eltérő a globalista sajtó által festett kép a két mobilizációról.

Az való igaz, hogy Zelenszkij seregébe – elméletileg – nem jelentkezhetnek gyilkosságért elítéltek, azonban ennek betartásával kapcsolatban lehetnek kétségeink, amikor az ukrán toborzótisztek tömegével gyűjtenek be civileket az utcáról. Hiszen ekkora emberhiány, mellett könnyen elmosódnak a korábban lefektetett határvonalak.

Az ukrán elítélt-toborzási szabályok szerint a terhelteknek egy évet kell szolgálniuk, ami után a priuszuk megmarad, de szabaddá „válnak”. Illetve majdnem szabaddá, mivel szerződéses katonaként tovább kell szolgálniuk a háború lezárásához képest két évet. Így azonban a jogviszony már nem sokban különbözik a szerződéses rabszolgaságtól.

De a legfontosabb felmerülő kérdés mégis az, hogy egy elítélt bűnöző, aki megjárta a front poklát is mennyire integrálható vissza a társadalomba. Erre pedig az alcímünkben idézett mondat adja meg a választ: 

 – nyilatkozta a 24.hu-nak egy Kaban hívójelű elítélt, akit lopásért, rablásért és testi sértésért börtönöztek be.

A bölcsőtől a sírig… mindenkit a frontvonalba!

Szintén júliusban jelent meg két videós riport a Szabad Európán, amelyben az ukrán katonák helyzetét mutatják be. Az elsőben egy halottasházból jelentkeznek be, ahol a megszólaltatott katona sajnálatát fejezi ki a fiatalok halálával kapcsolatban – a videó címe is ez – „Néhányuk olyan fiatal”.

A fiatalabb generáció elvesztése – talán – a legsúlyosabb probléma Ukrajna számára, mellyel a háború után szembe kell néznie. Keleti szomszédunkban a háború előtt is katasztrofális volt a gyermekvállalási kedv egy nőnek életében átlagosan 0,9 gyermeke született, mely a legalacsonyabb szám Európában. További probléma, hogy sokszázezer fiatal fiú és férfi elmenekült a toborzás elől, akik döntő többsége nem is tervez hazatérni – derül ki a nyugaton végzett felmérésekből. Ezt az állapotot tetézik a háborús veszteségek.

Ukrajnában 25 éves kor felett kötelező a bevonulás (kivételekkel), de 2025 márciusa óta a 18 és 24 év közöttiek önkéntes alapon is jelentkezhetnek katonának. Ez a toborzási számok szempontjából marginális jelentőségű, hiszen havonta csak egy-két száz fiatal jelentkezik önként. Ellenben a demográfiai számok tekintetében katasztrófát jelent a további fiatalok elvesztése.

A Szabad Európa egy nappal később közzétett másik beszámolója a korfa ellenkező végéről érkezetteket – a 60 évnél idősebbeket – mutatta be. A Sztyeppei Farkasoknak nevezett alakulat tagjai kizárólag nyugdíjas korú emberek, akik önkéntesen vonultak be és a tudósítás szerint nem hivatalosan szolgálnak. A beszámoló megjelenése óta azonban változott a helyzet, ugyanis 2025. július 29-től kezdve már hivatalosan is jelentkezhetnek 60 évnél idősebbek az ukrán hadseregbe.

A cikk szerint „60 évnél idősebb ukrán önkéntes katonák meghibásodott rakétákat javítanak” és „olyan feladatokat végeznek, amelyeket a hivatalos csapatoknak nem lehet.” Ezzel szemben a videóban megszólaló első katona elmondása szerint negyedik éve van „gyakorlatilag a frontvonalon”.  Azért ezen egység tagjai végzik a rakétajavításhoz hasonló veszélyes feladatokat, mert 

Ennek a szabálynak az az oka, hogy normál körülmények között egy hadseregnek nem éri meg kockáztatni katonái életét egy hibás fegyverrendszer szétszerelésével, ezért a selejtes eszközöket általában megsemmisítik. A hadianyagnak és pénznek híján lévő ukrán hadseregben azonban nincs ilyen luxus, ezért a nagypapák elvégzik ezt a munkát.

Az ukrán hadsereg kényszerű változásai – a nők frontszolgálata, a börtönökben toborzott katonák, a tinik és nyugdíjasok bevonása – egyértelműen a háború súlyos emberhiányát tükrözik. A baloldali média ezt a kétségbeesett helyzetet romantizálva, hősiességnek próbálja beállítani, miközben figyelmen kívül hagyja a valós következményeket: a társadalom széttöredezését, a demográfiai összeomlást és az elkerülhetetlen emberi tragédiákat. A háború árát nem a média, hanem a fronton harcolók és a háborús országban élő civilek fizetik meg – és bár az ukrán lakosság kitartását mindenki tisztelheti, a valóságot elhallgatni és eltorzítani főben járó vétek.