Mert hát ott van az igazi klasszikus bully, Ukrajna.
Frissen idebukott, otthon hülyére verték, és úgy is maradt;
a biztonság kedvéért minden este felpofozzák, ezért örökké frusztrált és alattomos. S ez sosem változik, hiába adsz neki a csokidból, vigyorogva elfogadja, sőt, ő maga kér; hiába engeded neki, hogy lessen a dolgozatnál; noha, eleve neked köszönheti, hogy egyáltalán ide járhat, mert az igazgatónak voltak azért kétségei a felvételinél, de te mondtad, hogy jó srác, egy lépcsőházban laktok. Valóban igazából azóta ekkora tapló, amióta melléd ültették, és nem fér a bőrébe.
Amiben egyedülálló, hogy közben megtanulta a megfelelő frázisokat a tanárinál hallgatózva, amikkel saját magát tudja áldozati pózba vágni. Például közli, hogy amiért őt otthon verik, teljesen normális, hogy ő is oda-odarúg alattomban a pad alatt, miközben éppen a kajádból tarhál – ő ilyen, így kell elfogadni. Vagy hogy szegény a családja, ezért őt az osztálypénzből fizessék be ebédre, mert az neki jár, és így tovább.
A bullyt mindig váratlanul éri, ha valaki megvédi magát.
Ukrajna is meglepődött azon, amikor visszaütöttünk. Ő egyáltalán azon, hogy kapott, mi meg egy kicsit azon, hogy bár nagydarabnak emlékeztünk rá, igazából annyival nem is erősebb, ráadásul neki is vannak érzékeny pontjai. Nem sokkal később azért kapcsolt, a szokásos egyenes módján: rohant árulkodni, és felhasználni a frissen magolt szókincsét, úgy, mint szuverenitás, integritás, Európa, tanár úr, nem hagynak tanulni, meg effélék. Aztán tenyerét dörzsölve várja, hogy lecsesszenek.
A Velencei Bizottság például úgysem csinál mást, mint automatikusan beírja az intőt mindenkinek, akit elé visznek. És mindenki tudja, mekkora súlya is van egy intőnek: akit jól nevelnek, az kikap otthon érte a választóktól meg a sajtótól, akár joggal kapta, akár nem; akit meg sehogy, az úgyis magasról tesz rá. Annyira nem, hogy úgy tűnik, még aközben is beint, hogy éppen áldozatiságát bizonygatja már magának az igazgatónak.
Persze kivágni nem fogják Ukrajnát a suliból, ha már felvették, ezt ő is jól tudja.
Az iskolapszichológus szerint akkor még kevesebb esélye lenne valaha emberré válni, ezért be kell vállalni egy kis kényelmetlenséget. Na persze nem neki, hanem nekünk, az osztálynak meg az iskolának. Ukrajna meg ezzel ott él vissza, ahol tud. Igazából amikor behívják, pont úgy viselkedik az igazgatói irodában, mint Eric Cartman. Csak éppen sokkal kevésbé vicces.
Nyitókép: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko