Ki kellene végre mondani, hogy az állami díjak mára már semmit sem érnek.
„El kellene feledni az állami kitüntetések feudális-kegyúri osztogatásának reprezentatív, bizáncias, magamutogató pillanatait, a mindenkori állam baráti gesztusa előtti hálás és alázatos hajlongásokat, s magukra hagyni azokat, akik valamiféle megfejthetetlen okból, de leginkább a tehetségtelenségükből és frusztráltságukból fakadóan atavisztikus módon igénylik a mindenkori pártállamtól elnyert vállon veregetést, s a pártállami ülepek előtti mély meghajlásokat.
Ha akadnak, akik ezzel szeretik szórakoztatni önmagukat, hát tegyék! De ha egyesek rendre előjönnek azzal, hogyan is kellene megreformálni a Kossuth-díj odaítélésének mechanizmusát, azok – egyfelől – továbbra is úgy gondolják, hogy művészi teljesítményről az állam hivatott kimondani a végső verdiktet. Másfelől ugyanezek a reformerek sóvárgásaikkal erősítik annak látszatát, mintha bármi értéke is volna annak, aminek mára minden értéke elszelelt.
Pedig jó ideje már semmi valóságos, irodalmi, művészeti értéke nincs ennek a kitűzőnek, csak billogként funkcionál, s eligazítja az érdeklődőket, ki tartozik a klientúrához, s ki nem. Így van ez akkor is, ha ezért a Magyar Írószövetség elnöksége bocsánatkérésre szólít fel!
És bárki kerüljön kormányra az elkövetkezendőkben, így is marad ez mindaddig, amíg ennek a politikai esztrádműsornak véget nem vet végre valaki.”
***
***
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd
Ha a mai Magyarországon valamiben egyet kellett volna érteniük a különböző politikai nézeteken levőknek, az a Zeneakadémia ügye – mondja Vashegyi György, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója. Interjú a Kossuth-díjjal kitüntetett karmesterrel.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
Tehát köszönjük szépen a jó tanácsát, de inkább nem élnénk az általa felvázolt opcióval.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
Kérlelte, hogy ne rémisztgesse a budapestieket.
A károk és áldozatok felmérése továbbra is zajlik.
