Közismert tény, hogy a Kossuth- és Széchenyi-díjakat minden évben egy tíz főből álló bizottság ítéli oda, amelynek elnöke a magyar miniszterelnök. Az egy-egy évre megbízott grémium tagjai közt mindenkor ott található a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, továbbá elismert, jeles művészek, tudósok és neves gazdasági vezetők. A testületben évek óta szerepet vállal a Magyar Írószövetség korábbi elnökségi tagja, a Kossuth-díjas Mezey Katalin is. Elképzelni is nehéz, feltételezni pedig teljesen irreális, akármilyen ismert irodalmár is Mezey Katalin, hogy ebben a bizottságban egymaga osztogatná az irodalmi Kossuth-díjakat. Mivel évente csak egy-két író, költő kapja meg ezt az igen rangos állami kitüntetést, nyilvánvaló, hogy nagyon sokan azok közül, akik nem részesültek benne, ugyanúgy neheztelnek a díjbizottság tagjaira, esetleg épp Mezey Katalinra, mint indulatos nyilatkozatában Kukorelly Endre. Ez a dolog természetéhez tartozik.
Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a bizottság döntéseiben igen fontos szerepet játszik az igazságosság és a méltányosság. Ha csak a 2023. évi Kossuth-díjasokat nézzük: az egyik díjazott a 93. évében járó felvidéki prózaíró, Duba Gyula volt, akinek nagyformátumú életműve nemcsak esztétikai szempontból maradandó értékű, de a felvidéki magyarság 20. századi sorsának is hűséges megörökítője, a humor eszközeivel is létkérdések megfogalmazója, és akit korábban talán épp emiatt többnyire elkerültek a magas állami kitüntetések. A másik díjazott, Orbán János Dénes, egy a mai középnemzedékhez tartozó költő, prózaíró, esszéista, aki pályakezdése óta az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő tehetsége, egyebek mellett Méhes György monográfusa. Kezdettől jelentős irodalomszervező is, elég a nemzedéki csoportosulásukra és folyóiratukra, az Előretolt Helyőrségre gondolnunk. Tehát a magyar irodalom – benne a határon túli magyar irodalmak – legidősebb nemzedékére éppúgy odafigyelt az idei évben is döntése meghozatalakor a Kossuth-díj bizottság, mint a mai ötvenes, ereje teljében lévő generációra, visszaigazolva a jeles irodalmi teljesítmény mellett a közösség érdekében tett erőfeszítéseket is.
És még egy lényeges tudnivaló a Kossuth- és Széchenyi-díj bizottság munkájával kapcsolatban: csak azok közül az alkotók és tudósok közül választhatja ki a testület a kitüntetetteket, akiket valamely irodalmi vagy tudományos szervezet, illetve a nevezett díjak birtokosai felterjesztenek az elismerésre. Immár több éves gyakorlat, hogy az ellenzékhez közel álló irodalmi szervezetek és alkotók eleve nem terjesztik fel a körükbe tartozó, véleményük szerint elismerésre méltó költőket, írókat sem állami kitüntetésekre, ennek ellenére számonkérik az elismerések elmaradását. Mindez nem mondható sem hitelesnek, sem jóhiszeműnek, sem az érintettek érdekeivel megegyezőnek.