Papi billog

„»Ezt nem hiszi el!« Így kezdődik a Mandiner cikke, amely egy egészen bizarr döntésről ad hírt: a francia katolikus papoknak a jövőben QR-kódos igazolást kell maguknál hordaniuk, amivel – egyebek mellett – tanúsíthatják, hogy nem szexuális bántalmazók. A kezdeményező azonban nem a szekularizált állam, hanem a francia püspöki kar.

A hírt a Mandiner a Catholic Herald című brit magazin cikkéből szemlézte, amely a francia hírcsatorna, a France 24 adásából szerezte az értesülést. De miről is van szó konkrétan? Adjuk át a szót a Mandiner-cikk szerzőjének: »A bankkártya nagyságú igazolás szkennelés után zöld, narancs vagy piros jelzést ad attól függően, mi a pap státusa. Mindez elsősorban azt mutatja, mondhat-e misét az illető és gyóntathat-e, de az is kiderül belőle, hogy esetleg nem olyan expappal van-e dolgunk, akit megfosztottak papi státusától, és visszaél vele. Az ugyanakkor nem fog kiderülni, hogy egy nem zöld pap miért nem zöld.«

Bár a papi pedofília témája önmagában is megérdemelne egy külön cikket (már csak azért is, mert a globális hecckampány gazdái jelenleg gőzerővel dolgoznak a gyermeknevelés szexualizálásán), most egyelőre csak tegyük fel a kérdést: ha a francia püspöki kar valóban tud olyan papokról, akik kiskorúakat zaklattak, miért nem egyszerűbb adminisztratív eszközökkel távol tartani őket a gyermekektől és a fiataloktól? A papi státus igazolására pedig miért nem lehet egy kizárólag erre szolgáló, nyilvános bűnjelek nélküli igazolást kiállítani?

A Mandiner cikkének URL-je magában foglal egy olyan szót, amely magában a szöveganyagban már nem szerepel,

Valóban, ennél pontosabb kifejezést nehezen találhatunk a kezdeményezés jellemzésére. Hiszen ha vannak egyszerűbb és diszkrétebb megoldások – s mint fentebb jeleztük, vannak –, akkor semmi értelme egy olyan procedúrának kitenni a klérus tagjait, amely egyrészt kollektív meghajlás az Egyház vádlói előtt, másrészt a társadalom felé is megerősíti, sőt emlékezetben tartja e vádakat.

Egyébként pedig magának a QR-kódnak a kérdése is megér néhány mondatot. Ez az 1994 óta létező, japán fejlesztésű találmány lényegében a korábbi vonalkód kétdimenziós változata – vagyis ebben a formájában már pontkód –, funkciója pedig az egyes termékek és szolgáltatások azonosítása. Emberek különféle státusának az azonosítására a covid idején kezdték használni. Magyarországon védettségi kártyaként vált ismertté ez a státusazonosítási protokoll, amelyet a kormány végül a közelmúltban kivezetett. A modell azonban már világszerte adott – a kérdés csak az, hogy érdemes-e használni.”

***

Nyitókép: VALENTINE CHAPUIS / AFP