„A szóban forgó Ervin a »nagy színész« ideáltípusa. Szép és okos, bátor, a nők bálványa, az élet minden területén helyes döntéseket hoz, színészi tehetsége pedig minden színészt elhomályosít, aki előtte világot jelentő deszkákra hágott. Ha külföldön születik ő játszotta volna a saját magát játszó Brat Pittet. De sajnos itt ragadt Orbán birodalmában, s el van tiltva attól, hogy az RTL egyik sorozatában megváltsa a világot (nem a szerepléstől, mielőtt valaki félreértené, hanem a világmegváltástól). Ebben kétségtelenül egyet kell értsünk Ervinnel, nem szerepel eleget, nem készül elég film aminek ő a főszereplője, pedig akkor mennyivel jobb lenne nekünk, ugyebár. A minden világok legjobbikában készülne, viszont nekünk nem hogy nem kellene megnéznünk ezeket a mozgóképeket, hanem Ervin létezésének ismeretétől is meg lennénk szabadítva, vagyis ez két különböző ideális világ, minimum.
Ervin benne ragadt valami testhezálló szerepben még műkedvelő korában és ennek következtében minden ajtón úgy megy be, mintha maga a magyar történelem összes hőse egyszerre csörtetne be. Ervinnek egyéb érdemi mondanivalója nincs a történesekhez, a környezetéből informálódik, onnan tudja, hogy diktatúrában él. A diktatúra csalhatatlan, letagadhatatlan jele, hogy nem Ervin kap meg minden szerepet. Más, kevésbé lényeges színészek is kapnak szerepeket, pedig a technika jelenlegi színvonalán Ervin már sokszorosítható lenne, vagyis az ö szemszögéből nézve, ő lenne ott mindenütt. De a diktatúra nem engedi ezt.