Nehéz megmagyarázni az apát és anyát feloldani vágyó új családmodell korifeusainak, de ezek a hatások apai, nagyapai hatások. Nem tudom, nem akarom racionalizálni, de elkülönítem az anyai-nagyanyai narratíváktól és hatásoktól, amik szintén gazdagították a személyiségem, formálták az identitásom. De akkor is: az anyai, ez apai: az én felnövekedéstörténetemben nem összemosható, nem felcserélhető befolyások és kölcsönhatások.
Hiszem, elapátlanodott az a nemzedék, amelyik nem tulajdonít jelentőséget az apáknak. Az anyai és az apai minőséget összevegyítő, majd feloldó törekvések
nem az új egyenlőséget hozzák el, csak árvává tesznek.
Ha kitágítjuk az apákról való gondolkodást, elég a határ túloldalára tekintetünk. A szomszédunkban több mint egy éve pusztító háború családok kárpátaljai magyar családok ezreit sújtja. A férfiak katonaköteles korúak, így ha csak nem sikerült még idejekorán a határon átevickélni, akkor a családok kényszerű szétszakítottságban élnek. Kárpátalján maradva a családfő bujdosik vagy katonai szolgálatát tölti, amennyiben pedig Magyarországra menekült, a családi többi része gyakran a határ túloldalán maradt.
Apákról, apai szerepekről és élményekről szabad és kell is beszélni. Legalább apák napján.