Az álgyermekvédő
Nem az együttérzés, a jobbító szándék vezeti, ő csak balhét akar, és el akarja hitetni mindazokkal, akik még hatása alatt kornyadoznak, hogy ezért is Orbán meg a kormány a hibás.
Az anyai és az apai minőséget összevegyítő, majd feloldó törekvések nem az új egyenlőséget hozzák el, csak árvává tesznek.
Tizenpár éve hallottam először az apák napjáról. Eleinte furcsállottam, hogy az anyák mellett külön az apákról is megemlékezünk, később barátkoztam meg a gondolattal. Ha ennek kapcsán az apákról elmélkedünk, engedtessék meg, hogy a saját családomat jelöljem meg kiindulási pontként.
Kezembe akadt a napokban ugyanis Bárány Tamás Apátlan nemzedék című súlyos regénye. Kortörténet a második világháború zűrzavaros éveiből, amikor a családi kötelékek is szétzilálódtak. Az ország elveszíti a frontra kényszerített férfiakat, a családok apák, nagyapák, férjek és fiúk nélkül maradnak. A könyvben feltűnnek a Németországba áttelepített orvostanhallgatók, köztük nagyapám is, aki életre szóló sebesülést szerez a hallei szőnyegbombázás során.
Ő azonban számos kortársával ellentétben túléli és hazatér, ami nem csupán az én későbbi világra jövetelem lehetőségét teremtette meg. Élményein, élettörténeten, velünk megosztott visszaemlékezésein keresztül az identitás átörökítését is az gyermekek és unokák nemzedékének.
Ama apakép kialakítását gyermekében, amit utána közvetlenül én is megtapasztaltam.
Nehéz megmagyarázni az apát és anyát feloldani vágyó új családmodell korifeusainak, de ezek a hatások apai, nagyapai hatások. Nem tudom, nem akarom racionalizálni, de elkülönítem az anyai-nagyanyai narratíváktól és hatásoktól, amik szintén gazdagították a személyiségem, formálták az identitásom. De akkor is: az anyai, ez apai: az én felnövekedéstörténetemben nem összemosható, nem felcserélhető befolyások és kölcsönhatások.
Hiszem, elapátlanodott az a nemzedék, amelyik nem tulajdonít jelentőséget az apáknak. Az anyai és az apai minőséget összevegyítő, majd feloldó törekvések
Ha kitágítjuk az apákról való gondolkodást, elég a határ túloldalára tekintetünk. A szomszédunkban több mint egy éve pusztító háború családok kárpátaljai magyar családok ezreit sújtja. A férfiak katonaköteles korúak, így ha csak nem sikerült még idejekorán a határon átevickélni, akkor a családok kényszerű szétszakítottságban élnek. Kárpátalján maradva a családfő bujdosik vagy katonai szolgálatát tölti, amennyiben pedig Magyarországra menekült, a családi többi része gyakran a határ túloldalán maradt.
Apákról, apai szerepekről és élményekről szabad és kell is beszélni. Legalább apák napján.
Nyitókép: Van Gogh: Első lépések c. festménye