De ez a stratégia csak akkor működik, ha a leváltani kívánt vezető alatt soha az életben, egy egészen picit sem volt jó a gazdasági helyzet. Ha soha egy percig nem nőtt az életszínvonal. Ha senki nem érzi úgy, hogy pénztárcájának orbáni (erdoğani) tartalmát az Orbán előtti (Erdoğan előtti) tartalmával összevetve előbbi néz ki jobban. Mert akkor ez a stratégia, ha bukásra nincs is ítélve, de legalábbis kockázatos.
Ha az ember azt mondja, hogy az infláció Orbán (Erdoğan) miatt van,
akkor azt is mondja, hogy a magyar GDP 2010-2021 közötti 70 százalékos növekedése (vagy a török 2003-2023 közötti megháromszorozódása) is Orbán (Erdoğan) miatt van.
Hogy Szlovákia visszaelőzése, Portugália és Görögország megelőzése (török olvasatban: az uniós Görögország beérése, a szintén uniós Bulgáriánál gyorsabb fejlődés) is Orbán (Erdoğan) miatt van. Hogy az szja-visszatérítés, a rezsicsökkentés, a benzinárstop, a csok, a gyed extra, a családi adókedvezmény (török olvasatban: a fűtési támogatás, a kormányzati segélyek) is Orbán (Erdoğan) miatt vannak.
És ettől stratégiailag már rémségesen veszélyes lesz a dolog.
Az, hogy a kormány az állampolgár személyes gazdasági helyzetéért felelős-e vagy nem felelős, egy darab kétállású kapcsoló. A két lehetőség: igen, a jót és a rosszat is a Vezető csinálta; vagy nem, a jóért és a rosszért is piaci folyamatok felelősek. Hogy a közgazdaságtan ennél komplexebb, és hogy a gazdasági folyamatoknak a legritkább esetben van csak egy okuk, az politikailag érdektelen. Más a célközönség: ahogy a választók nem olvasnak programot, úgy a közgazdászok sem hallgatják a politikusok bullshitjét, nézik inkább a cifra számaikat. Nem hozzájuk beszél, aki politikusként a gazdaságról beszél.
Olyan politikai mondás nincsen, hogy a jót a piac csinálta, a rosszat meg a Vezető.
Ahogy egyébként a fordítottja sincsen.
Tehát aki a politikai ajánlatát úgy fogalmazza meg, hogy szavazz rám, mert én leváltom az inflációt okozó Erdoğant, az valójában egy ennél sokkal tágabb politikai ajánlatot tesz: azt, hogy én leváltom az erdoğani gazdaságpolitikát az inflációjával, az ütemes gazdasági növekedésével, a fűtési támogatásával, a masszív, európai szintű életszínvonal-emelkedésével és a stabilan kezelhető munkanélküliségével együtt. És ez már egyáltalán nem olyan vonzó, mintha csak az inflációról lenne szó. Régóta és minden elemében elszúrt gazdaságpolitika kell ahhoz, hogy ez az ajánlat így vonzó lehessen. Mert akinek van szeme, látja: Erdoğan és Orbán a mai viharok előtt regnáltak vaskos gazdasági sikerek felett is.