a kommunisták is ezt tették, és a múltat is azért kellett végképp eltörölni, hogy semmi ne emlékeztesse őket arra, hogy másképpen is lehetne élni.
Mai szellemi utódaik, a baloldaliak, a progresszívek, a kultúrmarxisták is ugyanezt teszik, de ma már cancel culture-nek nevezzük azt a folyamatot, amelynek során megpróbálják tönkre tenni, lejáratni, kiközösíteni azokat, akik náluk különbek. Összemosnak mindent mindennel, és egy-egy egyéni hibát ráhúznak egész rendszerekre, más ártatlan emberekre, példaképekre, közösségi vezetőkre.
Ez a törekvés ma már az egyházi személyeket sem kíméli, gondoljunk csak a közelmúlt lengyelországi kísérleteire, amikor az ottani „wokeok” Szent II. János Pál pápa emlékét próbálták besározni és lerángatni őt a maguk profán, nagyszerűséget nélkülöző szintjére.