„Magyarországgal szemben az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján látnak sokan problémát. Mi ez? Mit mond ez?
Nos, 2000. december 7-én ünnepélyesen hirdette ki az Európai Parlament. A 21. cikkében ez egységesen kimondja a megkülönböztetés tilalmát »nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján«.
Szeretném felhívni a »nyelv« és a »nemzeti kisebbséghez tartozás« pontra. Vannak olyan EU tagországok, ahol el sem ismerik a nemzeti kisebbségek létezését. Nincsenek – pedig vannak. Mivel nincsenek, (pedig vannak) minden durva jogsértés, megalázás »láthatatlan«.
A kisebbségi nyelvek pedig nagyon sok helyen másodrendűek – sőt használatuk van ahol büntethető.
Ezt meg lehet tenni ma Európában – simán. Ha azért aláznak meg, hoznak hátrányos helyzetbe, mert mondjuk macedón vagy Görögországban, senki sem fog törődni veled.
Ha vagyont vesznek el tőled Szlovákiában, mert magyar vagy, vagy legalábbis nagyapád magyar volt valaha – senki sem törődik veled.
Sem a jogvédők, sem az Európai Unió.
Ha valami nagyon felháborít, a hihetetlen kiélezett érzékenység egy területen (szexuális kisebbségek, bevándorlók) és a nulla érzékenység a másikon.
Ettől még jobb az EU-ban lenni, mint rajta kívül. De hogy ez egy olyan Európai Unió, amit fair-nek, igazságosnak, az enyémnek tudok felfogni? A személyes válaszom: nem.”
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád