Korábbi cikkemben már írtam az elmúlt időszak Budapest belvárosi forgalmát érintő korlátozásokról (a Lánchíd autós használata, a népligeti közúti felüljáró elbontása vagy az Andrássy úti buszsáv és a Nagykörúti kerékpárossáv kialakítása.) Ezeknek a forgalomtechnikai beavatkozásoknak az volt a célja, hogy csökkentsék a belvárosi átmenő forgalmat. Ezzel egyet is lehet érteni, a kialakítás és bevezetés módjával azonban nem. A szakmaiatlan korlátozó intézkedések miatt ugyanis a fővárosi forgalom nem csökkent, hanem tovább nőtt.
Az ügyben számos vitás pont van, de azt senki sem kérdőjelezte meg, hogy a belvárosi átmenő forgalom csökkentésének egyik legfontosabb eszköze a városközponton kívüli hiányzó, dunai átkelési kapcsolatok létesítése lehet. A Galvani híd esete ezt a szakmai konszenzust kérdőjelezi meg.
A mérnöki logika szerint megdöbbentő és önsorsrontó az a helyzet, ami a Galvani híd tervezése és építése körül zajlik.