Pressman undorítóan cinikus a kárpátaljai magyarokkal szemben

Megint nekiment a magyaroknak David Pressman amerikai helytartójelölt. Az ukrajnai magyar kisebbségek ügyét illetően azt mondta, az USA hajlandó foglalkozni vele és segíteni, amennyiben „ez egy komoly probléma”. Hozzátette, nyugtalanító, hogy „a magyar tisztviselők a NATO-szövetséget eszközként használják fel ezen kétoldalú aggályok kezelésére”. „Figyeljünk a magyarok által felvetett komoly aggodalmak kezelésére, és álljunk elszántan az ukránok mellett, az oroszok invázióját hárítják el. És közben szorítkozzunk a tényekre” – fogalmazott. Nos, igen, a magyarok

Már bocsánat, de mégiscsak cinikus a nagykövet részéről felemlíteni, hogy a határon túli magyarok emberi jogainak ügyében érdeket érvényesítenek és értéket védenek, amikor a USA épp emberjogi offenzívában van, és amikor érdekei úgy kívánják, akkor értékekért is erősen kiáll, vagy legalábbis állítólagos értékekért.

Pressman és az amerikai diplomácia csinálhat LMBTQ-offenzívát még a saját szövetségeseinél is, fenyegethet a sokadgenerációs akármilyen jogok érdekében, de a magyarok magától értetődő, első generációs emberi jogokat nem kérhetnek számon Ukrajnán? Mi ez?

Ráadásul a magyar kormány a háborúra tekintettel visszafogja magát a kisebbségi ügyek tekintetében Ukrajna felé.

Talán Pressman megkérdezhetné a románokat és a lengyeleket is, mindkét szomszédunkkal közösen léptünk fel az ukrajnai kisebbségeinkért.

Cornstein utolsó, Mandinernek adott interjújában, 2020 októberében elmondta, hogy szerette volna lezárni az ukrán nyelvtörvény ügyét, de sajnos nem sikerült: „az ukránoknak fontos lenne, hogy közeledjenek a NATO-hoz, a magyaroknak pedig, hogy lezárhassák ezt az ügyet. Tudom, hogy külügyminiszteri szinten sok találkozó volt, a kormányfői szint még várat magára. Remélem, egy ponton ez is megtörténik, ez lenne mindkét ország érdeke.”

Mikor megkérdeztük, hogy szerinte érti-e a nemzetközi politika a magyar álláspontot, kifejtette: „Azt nem tudom, a világ érti-e,

Ha Magyarországon bárkivel beszélgetsz, és megpróbálja leírni az országot, rendszeresen elhangzik, hogy Magyarország olyan ország, amit magyarok vesznek körbe. Elvégre a trianoni békeszerződés elcsatolta az ország kétharmadát. És a határ másik oldalán élő magyaroknak még ma is erős a kötődése Magyarországhoz. Teljesen megértem, hogy meg kell őket védeni. Ugyanakkor egy másik országban élnek, és az az ésszerű, ha megtanulják annak az országnak a nyelvét is. Ha a felek félre tudnák tenni a nézetkülönbségeket, és azt néznék, mi az országaik érdeke, mindenki jobban járna.”

Ezután Trianonnal kapcsolatban felvetettük: ha külföldiekkel való beszélgetés közben szóba kerül Trianon, általában annyi a válasz, hogy „régen volt, lépjetek túl rajta”. Cornstein válasza: „Hát, el tudom képzelni, mit szólnának az amerikaiak, ha a hazájuk harmadát Kanadához, másik harmadát meg Mexikóhoz csatolnák. Azt hiszem, nem lennének boldogok.” 

Szóval

És hogy „komoly probléma-e” az ukrajnai magyar kisebbség helyzete, arról hosszasan írtunk nemrég.

2015 óta Ukrajnában számos olyan jogszabály született, amelyek lépésről lépésre sértették meg és csökkentették az anyanyelv-használathoz kapcsolódó kisebbségi jogokat. Emellett Ukrajna mindenféle jogalap nélkül négy kasztra osztotta az Ukrajnában élő népeket. Kijev perpill a magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé tette az ukrán nyelv használatát. Ráadásul az ukrán alkotmánybíróság szerint minden rendben van a magyarokat és más kisebbségeket súlyosan diszkrimináló jogszabállyal.

Kedves nagykövet úr, szerintem maga pontosan tudja, mi folyik Ukrajnában, mi folyik Kárpátalján.

A nyilatkozata pedig undorító és cinikus.

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd