A támadónak láthatóan beteges fixációja volt a gyermekekkel,
különös, rémisztő művészeti alkotásai gyermeki rajzokat mutatnak, egy másik képre pedig zsírkrétát utánzó módon írta fel: „Gyermeknek maradni, örökre”. Otthonában egy – nyilvánosságra nem hozott – manifesztót találtak, illetve további terveket, többek között családtagjainak megölésére.
Nyilvánvaló, hogy Hale egy sérült, beteg elme volt, akinek problémái messze túlmutattak nemi identitásán. Ezt a szerencsétlen, pszichiátriára való fiatal nőt, aki talán még hormonkezelés – tesztoszteron-beadás – alatt is állt, feltüzelte egy minden szenvedését és nehézségét a többségi – Amerikában fehér, keresztény – társadalomra fogó ideológia, és a végeredmény pedig a halott felnőttek mellett három halott kisgyerek, köztük az alapító lelkész kislánya. (Elgondolkodtató, hogy az igazgatót és az alapító lelkész kislányát is megölte a tettes: a rendőrség tagadja, hogy megválasztotta volna célpontjait, de hiába mondják ezt és titkolják el a kiáltványt, véleményem szerint Hale tettei többet mondanak minden manifesztónál.)