Nyilvánvaló, hogy Hale egy sérült, beteg elme volt, akinek problémái messze túlmutattak nemi identitásán. Ezt a szerencsétlen, pszichiátriára való fiatal nőt, aki talán még hormonkezelés – tesztoszteron-beadás – alatt is állt, feltüzelte egy minden szenvedését és nehézségét a többségi – Amerikában fehér, keresztény – társadalomra fogó ideológia, és a végeredmény pedig a halott felnőttek mellett három halott kisgyerek, köztük az alapító lelkész kislánya. (Elgondolkodtató, hogy az igazgatót és az alapító lelkész kislányát is megölte a tettes: a rendőrség tagadja, hogy megválasztotta volna célpontjait, de hiába mondják ezt és titkolják el a kiáltványt, véleményem szerint Hale tettei többet mondanak minden manifesztónál.)
Itt érünk el azokhoz a társadalmi, hatalmi és meg merem kockáztatni, lelki folyamatokhoz, melyekre a támadás rámutat.
Az amerikai jobboldali sajtó értelemszerűen a támadó identitására, mentális problémáira fókuszál, illetve a támadást keresztényellenes támadásnak minősíti, utóbbit a baloldal vitatja (ennek definiálásához a jelek szerint nem elég hidegvérrel agyonlőni hat keresztényt egy keresztény közösségi intézményben, hanem valamifajta explicit nyilatkozatot is kell tenni).
Itt nem véletlenül nem csak a baloldali sajtóra utalok: amikor Joe Bidennek feltették a kérdést, hogy keresztényellenes volt-e a támadás, az elnök nevetve (!) felelte, hogy nem tudja, és még hozzá is tette, hogy „viccelődik”. Ezt követően elballagott.
Mindez persze csak segít kontextusba helyezni a tragédiára tett első nyilatkozatát, ahol először – ismét humorizálva – a csokifagyiról kezdett beszélni. Az elnök szerint persze nem a keresztényellenesség, hanem a „lőfegyverekkel elkövetett erőszak” a gond. Biden botrányos nyilatkozatai a baloldali médiában szinte alig szerepelnek, ezeket saját kutatással találhatja csak meg az olvasó, pedig tény: