Ezután rátérek a Finn Párt finnországi felemelkedésére. A múlt hétvégi parlamenti választásokon a Finnek Pártja második lett, és vezetője, Riikka Purra több választókerületi szavazatot kapott, mint bármelyik másik párt vezetője. A Finnek Pártjára szavazó fiatalok nagy aránya azt sugallja, hogy a közhiedelemmel ellentétben a populizmus nem csak az idősebb szavazókra korlátozódik.
Látom, hogy ivócimboráimnak kezd elegük lenni, ezért ellenállok a kísértésnek, hogy emlékeztessem őket arra, hogy a közeli Flandriában – ahonnan egy kőhajításnyira ülünk – jelenleg a szeparatista Vlaams Belang (Flamand Mozgalom) párt vezeti a közvélemény-kutatásokat. Arról sem teszek említést, hogy az osztrák Szabadságpárt jelenleg egyértelműen vezet a felmérésekben. Nem szólok a Svéd Demokratákról sem, amelyek a második legnépszerűbb pártként kerültek ki a tavaly szeptemberi svédországi választásokból. Arra sem merem emlékeztetni őket, hogy Giorgia Meloni populista pártja, az Olasz Testvérek pártja a legmagasabb szavazatarányt érte el a legutóbbi olaszországi választásokon, ugyanabban a hónapban. Nincs értelme sót szórni ebbe a nyílt egzisztenciális sebbe.
Azt azonban szeretném elmondani nekik, hogy az Európai Néppártot vezető barátaik azt kockáztatják, hogy elveszítik a kapcsolatot a politikai realitásokkal. Miután magukévá tették a mainstream média előítéleteit, hajlamosak a populizmust nem többnek tekinteni, mint a politikai tájat sújtó csapásnak. Gyakran úgy tűnik, hogy az establishment pártok azt akarják elérni, hogy ezeket a feltörekvő pártokat és szavazóikat karanténba zárják, és megakadályozzák, hogy részt vegyenek a politikai életben. Az EPP, akárcsak jobbközép és zöld unokatestvérei az EU-ban, egy populizmustól mentes világot akar teremteni.”