Lehetséges-e olyan helyzet a politikában, hogy újra a helyes döntést felülírja a családi szempont?

„Magyar Péter sógorát, Melléthei-Barna Mártont nevezte ki igazságügyi miniszternek.

Először is: mi lesz a leendő igazságügyi miniszter feladata Magyar Péter nyilatkozata alapján?

Egyrészt a jogállam helyreállítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a magyar emberek jog előtti egyenlőségének megteremtése, a korrupció megszüntetése, az átláthatóság megteremtése, a hatóságok szakmaiságának és a független ellenőrző intézmények helyreállítása, valamint azok politikamentes működése.

Magyar Péter sógorának, Melléthei-Barna Mártonnak a szakmai múltja megvan ahhoz, hogy jó igazságügyi miniszter legyen.

De néhány szempontot nem engedhetünk el, és nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Milyen következményei lehetnek a nepotizmusnak vagy a közeli rokoni szálnak egy intézményen, kormányon és párton belül?

Lehetséges-e, hogy a minisztériumi dolgozók nemcsak a szimpla főnöküket látják majd a miniszterben, hanem az is befolyásolja őket, hogy családtagja a miniszterelnöknek?

Lehetséges-e, hogy a tárcák vezetői, a párt tagjai, esetleg a képviselők nem »csak« egy minisztert látnak majd benne, hanem a „nagyfőnök” rokonát?
Ha mindezek lehetségesek, mi lehet mindennek a következménye?

Mivel ez egy kisvállalkozónál vagy egy kávézóban, ahol a tulaj lánya nyáron pultozik, is előfordul, könnyen lehet, hogy te is találkoztál már azokkal a folyamatokkal, amik végbe tudnak menni egy ilyen esetben.

Ilyen lehet az öncenzúra, a kritikák elhallgatása, ha esetleg nem jeleznek egy-egy problémáról, vagy nem jeleznek feljebb egy-egy kényesebb ügy kapcsán.
De működik ez visszafelé is.

Az is előfordulhat, hogy mivel szoros rokoni szál köti össze a miniszterelnökkel, ezért pont hogy megkörnyékezik annak reményében, hogy közelebb férkőzhessenek a közvetlen hatalomhoz, kedvében járjanak, vagy harcoljanak a „kegyeiért” egy magasabb pozíció elnyerésének reményében.
Mindkét opció káros, de mindkét opció bevett, és sajnos jellemző volt az elmúlt 36 év politikájára, és nem csak hazánkban.

Lehetséges-e, hogy Magyar Péter nem csak miniszterként tekint majd Melléthei-Barna Mártonra? És ha igen, annak milyen következményei lehetnek?

Ez is kétélű kimenetel lehet.

Egyrészt lehet elnézőbb, sőt az is lehetséges, hogy a családi kötelék miatt azonosul vele, főleg azután, hogy bevállalta ezt a támadási felületet, így aki őt és munkáját kritizálja, úgy érezheti, igazából őt magát támadja. Az azonosulás veszélyes, és kizárja az objektivitás lehetőségét.

De az is lehetséges természetesen, hogy ebből fakadóan akár szigorúbb lesz sógorával szemben, és 170%-ot vár majd el tőle annak érdekében, hogy a döntése bizonyítva legyen a teljesítmény által, hogy az jónak bizonyult.

Lehetséges-e, hogy ez úgy csapódik le akár a közigazgatásban dolgozókban, akár a szavazókban, sőt akár a fiatalokban, hogy nem a teljesítmény számít, hanem az, hogy ki kinek a kije?

Vélhetően igen, ez könnyen lecsapódhat így, és adhatja a támadási felületet annak, hogy a Magyar Péter által családi biznisznek nevezett rendszer most csak brandet váltott.

De lehetséges-e, hogy hiába a sógor, nem a családi vállalkozás kiépítése vagy annak folytatása miatt történt ez a kinevezés?

Természetesen igen. Sőt, sokat agyaltam, mi lehetett vajon a szándék emögött.

És én nem a kifizetőhelyet láttam benne, sokkal inkább azt, hogy erre a pozícióra Magyar Péter minél közelebb, minél bizalmasabb embert szeretne.

Ez egy kevésbé fájdalmas forgatókönyv, de ebben is van nekem némi rossz szájízem.

Ugyanis az eddigi rendszer a személyes lojalitásra és személyes bizalmi kapcsolatokon épült. Ezt szeretnénk lebontani. Hogy ne személyekre legyen építve a rendszer, és ne személyes bizalmakra, hanem az intézménybe vetett bizalom épüljön vissza. Az intézmény helyreállítása következtében maga az intézmény és annak működése legyen a garancia és a bizalom, nem pedig annak vezetőjének lojalitása.

Magyar Péter elmondása szerint azért nem lépett drasztikusan az Orbán-kormánnyal szemben 2024-nél előbb, mert a családi érdek – azon belül is a feleségének, az akkori igazságügyi miniszternek az érdeke – szemben állt a helyes döntéssel. Majd mikor egykori felesége, gyerekeinek anyjának az érdeke kilépett a játékból, miután lemondatták, már meg tudta hozni a helyes döntést.

Lehetséges-e olyan helyzet a politikában, hogy újra a helyes döntést felülírja a családi szempont? Vélhetően igen; hogy megtörténik-e, az kérdéses.
Az, hogy Magyar Péter a sógorát nevezte ki igazságügyi miniszternek, jele is lehet nem kevés dolognak. De hogy ez valóban jel-e bármire is, az a jövőben derül ki vagy cáfolódik.

Addig is mindenképp nem egy figyelmen kívül hagyható döntés, és annak mindenképpen jele, hogy mi, választópolgárok nem fordulhatunk el a politikától, és nem hagyhatjuk meg csak a lehetőségét sem annak, hogy abba a hibába essünk, mint ’89 vagy 2010 után.”

Nyitókép forrása: MTI/Hegedüs Róbert