A szám mondanivalója azonban »az utolsó pillanatig« implicit.
Isten és Jézus Krisztus nevének említése – amely elvárható lett volna, ha már a pápalátogatás hivatalos mottója: »Krisztus a jövőnk« – mintha derogálta volna a »költőt«, aki, biztos ami biztos alapon, az egyes szám második személyű személyes névmás (»te«) homályában »felejtette« a transzcendens távlatokat. Az állami szféra pápaköszöntő dala így valóban, akár minden magyar fohásza lehet – vallástól és felekezettől függetlenül.
Aki a Petőfi évhez illendően, Petőfitől kölcsönzött kifejezéssel élve a »magyarok istenéhez« mondana imát, annak is, aki Buddhához kíván elmerengeni, annak is.