A mai rendszer minden tökéletlenségével együtt is több perspektívát kínál, mint az SZDSZ-színezetű kormányok bármikor is.
Bauer Tamás a napokban éles publicisztikai pengeváltásba keveredett Puzsér Róberttel. Indult onnan, hogy a Momentum egyik megnyilatkozását kritizálta, amiben Gelencsér Ferenc elnök egyenlőségjelet tett Orbán és Gyurcsány, illetve az elmúlt harminchárom év kormánypártjai közé. Bauer indulatos jegyzetben fakadt erre fel: kikérte a KISZ-titkározást, és megeresztett egy laza MSZP-SZDSZ-nosztalgiázást is.
Mindezt Puzsér Róbert fárasztóan hosszú cikkben érdemesítette riposztolásra, terjedelmes kritikájának lényege volt, hogy Bauer nem relativizálhatja a kommunista rendszert és abban betöltött szerepét: „Tényleg Bauer Tamásé volt az utolsó nemzedék, amelyiknek joga volt kiegyezni Magyarország megnyomorítóival?” Bauer gyors ütemben válaszolt is, felróva, hogy Puzsér őt félreérti, és
És persze, hogy Gyurcsány igen, Orbán nagyon nem.
A magasröptű párbaj nem is lenne érdekes, ha a teljesen abszurd SZDSZ-hüppögésen és az obligát Gyurcsány-hódolaton túl ne tükrözné a jelenlegi közállapotok végzetes félreértését. Puzsér – nagyon helyesen – nekirohan a pártállam baueri szépítésének, de arra már nem reagál, ami a volt liberális politikus főtétele. Nevezetesen, hogy igenis különbséget kell tenni Orbán és Gyurcsány között.
Pedig ezzel az állítással magam is bőszen egyetértek, csak a relációs jelet fordítva teszem ki: míg Bauer szerint az őszödi exkormányfő „munkássága” alapjában véve vállalható, támogatható, addig úgy vélem,
Bauer önérzetesen kikéri az MSZP-SZDSZ-idők bírálatát is, sőt, nem átallja a Bokros-csomagot szükséges rossznak beállítani. A múlt ilyen fokú, pofátlan átértelmezése azt mutatja, hogy semmit sem tanult, és mindent elfelejtett az SZDSZ egykori, meghatározó arca. Csak néhány hívószó a korai szenilitás gyógyítására:
Göncz Árpád, taxisblokád, Pető Iván és a megfúrt jóvátételi törvény, médiaharc, sosemlépünkoalícióraaszocikkal, koalíciókötésaszocikkal, Horn Gyula reaktiválása, Demszky-féle világváros, Magyar Bálint-i oktatáspolitika, NAT, Kuncze Gábor belügyminisztersége, robbantásos merényletek, szervezett alvilág, Tocsik-ügy, ipari mértékű korrupció.
De nincs vége, folytatom: D209-ügy, Medgyessy támogatása, kettős állampolgárság ellenzése, kakaóbiztos számítógépek, uram-bátyám kultúrpolitika, elkapkodott bolognai rendszer, vizitdíj, Horváth Ágnes, tandíj, kórházi napidíj, Új Generáció, Kóka János, MDF–SZDSZ paródiaszövetség és a végkimúlásban is több milliárdos adósság.
Ha Bauer egy kicsit magába néz,
Egyrészt a mai rendszer minden tökéletlenségével együtt is több perspektívát kínál, mint az SZDSZ-színezetű kormányok bármikor is, másrészt azért, mert amíg Bauerek, Gyurcsányok és Gelencsérek várnak a pálya szélén, addig egy cseppnyi józansággal senki sem akar cserélni.
Nyitókép: MTI Fotó, Soós Lajos
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Özönlenek Újbudára a bukott baloldali politikusok.
Nem nagyon szeretek perekhez folyamodni nyilvános purpárlék miatt, de ha így folytatja, kénytelen leszek.
Fekete-Győr András helyét vette át az országgyűlésben.
Kikészültek a balos megmondóemberek.
Hiába a vérengzések, a liberálisok nem tágítanak.
A Háttér Társaság érvelése pont azokat igazolja, akiket kritizálni szeretne. Egyébként meg nincs konszenzus arról, hogy az ő emberi jogi értelmezésük lenne a valódi. Szilvay Gergely írása.
