Amiben vitám van a Momentummal

„Gelencsér Ferenc, a Momentum, elnöke úgynevezett nagyinterjút adott az Index portálnak. Már Gelencsérnek abban a beszédében is, amelyet Donáth Anna emlékezetes »jövőértékelője« előtt tartott, volt egy pont, amelyen fennakadtam. »Az elmúlt tíz évet két volt KISZ-titkár veszekedése jellemezte a magyar politikában.« Ebben a mondatban is benne van, amit az Élet és Irodalomban, Kiút a kiúttalanságból címmel megjelent cikkem utolsó mondatában így jellemeztem: »… a Momentumot pedig leginkább a két irányú szembehelyezkedés minduntalan előtörő igénye akadályozza abban, hogy az orbáni önkényuralom rendszerellenzéki kihívójává emelkedhessék«. Mintha az számítana, hogy valaki diákkorában KISZ-titkár volt. KISZ-vezető voltam én is, azok voltak nagyon sokan azok közül, akikben a Momentum politikusaihoz hasonlóan élt a közéleti cselekvés vágy, de egy generációval előbb jöttek a világra. Ugyanezt a problémát látom a Momentum politikusainak számos megnyilatkozásában, így Gelencsér interjújában is.

Itt van például a következő mondata. »A politika szolgálat, munka, de az elmúlt harminchárom év arról szólt, hogy a mindenkori politikusok és parlamenti képviselők csak egy dolgot néztek: mi az önös érdekük. Így lettek ennek az országnak rendkívül gazdag politikusai és rendkívül szegény állampolgárai.«

Tényleg erről szólt az elmúlt harminchárom év? Kedves Gelencsér Ferenc, kedves momentumosok! Ugyan mennyiben volt önérdeke az MSZP és az SZDSZ politikusainak, hogy lemondják az MDF-kormány által elhatározott (bár még MSZP-sek által kezdeményezett) világkiállítást, hogy megóvják az országot egy akkor vállalhatatlan gazdasági tehertől? Mennyiben volt önérdekük a Bokros-csomag, amelynek célja – és egy időre eredménye – a magyar gazdaság stabilitásának helyreállítása és a növekedés beindulása volt? Mennyiben volt politikusok önérdeke a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás? Mennyiben volt az MSZP és SZDSZ politikusainak önérdeke az 1997-es nyugdíjreform, amelynek az volt a célja, hogy hosszú távra biztosítsa a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát? És mennyiben volt önérdekük a második Gyurcsány-kormány idején elindított egészségügyi reform, amelyet már elfelejtettek azok, akik azt szajkózzák, hogy semmilyen kormány nem mert hozzányúlni az egészségügyhöz?”

Nyitókép: MTI Fotó, Soós Lajos