Tisztázzuk a Hadik-helyzetet, avagy mit keres, Molnár Áron a noÁr alapítója egy állami filmben?

„A Hadik egy adófizetői forintokból készült film. A te és az én befizetett adómból készült el. A befizetett adó nem a kormány pénze. Nem kegyet gyakorol az állam, hanem a kötelességét végzi, amikor elkülönít a kultúrára adófizetői forintot.

Akkor én lepaktáltam a kormánnyal azzal, hogy a Hadikban játszom?

Akkor kötnék kompromisszumot, ha egy állami film forgatása alatt, után, vagy közben befognám a számat.

Egy magyar filmben ugyanúgy szerepelnie kell ellenzéki, mind nem ellenzéki színésznek, mert nem a pártpolitikai hovatartozás kell döntsön erről, hanem a szorgalom, az alázat és a tehetség.

Szerepelhet-e egy színész állami filmben?

A színész munkájához hozzátartozik a NER kulturális einstandja óta az is, hogy felkészül egy castingra is. Az »Elxurtuk« ékes példája ennek. Ha valaki úgy vett benne részt, hogy ideológiailag egyetért a kormánnyal és vállalja a propaganda és a film hazugságait az egy döntés. De azzal takarózni, hogy csak egy színész vagyok, aki eljátszik egy szerepet, ebben a rendszerben ez köpönyegforgatás. Ezért szereztem meg a Hadik forgatókönyvét már a casting előtt. Tudnom kellett, hogy ez is csak a NER propagandát tolja-e. Mert ha igen, akkor nem veszek részt benne. Az első forgatókönyv változat baromi izgalmas volt, amelyik elmeséli a történelmünk legnagyobb huszárcsínyét, a figurám pedig egy valódi kihívás volt.

Hogy kerültem a filmbe?

Erre Steven Hawking idézetével kell reagáljak, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan lett az emberiség. Erre ezt az egyszerű választ adta, hogy véletlenül. Én is véletlenül kerültem bele a filmbe. Annyira nagy a kapkodás, a fejetlenség a regnáló kormányban, hogy egyszerűen, nem ment át nekik, hogy ki az a Molnár Áron. Hoppál Péter, volt kulturális államtitkár nyilvános kijelentése óta tudjuk, hogy ennek a rendszernek csak noÁr vagyok, aki utcai anarchistákat támogat.”

Nyitókép: Takács Gergely