„Hetek óta áll a felfordulás Franciaországban – vagyis a fenét, évszázadok óta, de értik, ugye -, amit Macronnak az a húzása váltott ki, miszerint egyfelől emelné a nyugdíjkorhatárt, másfelől mindezt a törvényhozást megkerülve, elnöki hatáskörében döntötte el. Önmagában a nyugdíjkorhatár emelése az a téma, ami úgy tűnik, hogy Macron hagyatéka lesz a francia köztársaságban.
Bár Franciaországban ez a bizonyos hagyaték nem annyira fontos, mint mondjuk egy másik prezidenciális köztársaságban, az Egyesült Államokban – bár ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor Franciaország közjogilag félprezidenciális rendszer, de ide a rozsdás bökőt, hogy a mindenkori francia elnök nevét mindig némileg jobban ismerik, mint a mindenkori francia miniszterelnök nevét –, no de mi a veszítenivalója Macronnak? Még egyszer nem indulhat, ideje sok van, a népszerűsége pedig sosem verdeste a plafont.
Most már a régmúlt homályába vész, de ha annak idején, első mandátuma megnyerése előtt nincs egy olyan botrány a republikánusoknál, ami nem csak elnökjelöltjüket, de magát a pártot is elmosta, akkor aligha került volna be meglepetésre a második fordulóba és lássuk be, ott ezidáig mindenkinek könnyű dolga volt Le Pen ellen, akivel szemben szabályszerűen mindenki összefog.”
***
Fotó: Földházi Árpád