Ment a huzavona, a kölcsönös fenyegetőzés, telefonbeszélgetések Hruscsov és Kennedy között.
„Szóval, visszatérve az eredeti témához, a szovjetek ellen lépni akartak valamit az amerikaiak, hogy a nukleáris fegyverkezésben részben oldják a szoros versenyt, mert úgy gondolták, hogy az csak az ő privilégiumuk. A belső és külső közvélemény előtt szigorúan titokban tartva fokozatosan nagy hatótávolságú rakétákat telepítettek a friss NATO tag Törökországba, ahonnan a Szovjetunió egész európai részét fenyegethették, amit az érintettek jól tudtak, nem volt előttük ismeretlen. Mivel a dolog még mindig nagyrészt tabutéma, ezért nem tudom pontosan, de valószínűség szerint volt a rakéták közt atomtöltetű is. Kicsi esélyt adok rá, de amennyiben esetleg mégsem, a Szovjetunió szempontjából akkor is elegendő fenyegetettséget kelt egy rakéta arzenál a szomszédban.
Az USA rendkívül meggondolatlan – és az egész világra veszélyes – lépése azért is volt titokban tartva, mert az indokolatlan telepítés számottevő költségét nem akarták kitenni a kirakatba. Azt is tudták, hogy ballisztikus rakéták terén sikeresek az oroszok, de az interkontinentális ballisztikus rakéták esetében még jóval le vannak maradva az Egyesült Államokhoz képest. Ebből a szempontból sem volt indokolt a folyamat, még egy érv meggondolatlanságuk mellett.
Hruscsov 1959-ben 12 napot (!) töltött az Egyesült Államokban, a háttérben szóvá is tette a támadó fegyverek törökországi telepítésének ügyét. A főtitkár vendégeskedéséről a médiumokban csak a jópofaságokat mutatták be, írták meg, a feszültségről szó sem esett és az USA érdemben nem lépett semmit. Az előzmények után nem meglepő, hogy mikor hatalomra jutott Castro, az oroszoknak kapóra jött a válasz, hogy ugyanezt tegyék Kubában 1962-ben. Bizonyára ezért is, meg több másért nyomták pénzzel és egyebekkel a szovjetek az új szocialista rezsimet, a cél az volt, hogy Castro hamarabb beadja a derekát. Aztán viszonylag gyorsan napvilágra került a kubai rakétatelepítés, ezzel jelentős kommunikációs problémába és lépéskényszerbe került JFK és kormánya.
Ment a huzavona, a kölcsönös fenyegetőzés, telefonbeszélgetések Hruscsov és Kennedy között.
Azóta minden szakértő a hidegháború legforróbb időszakának tartja az eseményt, ekkor volt a III. világháború kitörésének legnagyobb veszélye. JFK csak úgy tudta megoldani a kettős kihívást, hogy személyesen győzködte és rábeszélte Hruscsovot a rakéták visszavitelére, de egyben megígérte neki, ők is kivonják a rakétákat Törökországból.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner
***
Kiss Rajmund szerint a szigetország politikai vezetésének és Raúl Castrónak nem kell attól tartania, hogy kommandósok rúgják rájuk az ajtót.
Az amerikai elnök a Venezuelában bevált receptet próbálja megismételni a kommunista szigetországban, de több szakértő szerint Havanna egészen más kihívást jelent, mint Caracas.
A „különút” nem pusztán eltérést jelent, hanem nyílt eltérést, esetleg engedetlenséget, szembeszegülést: problémákat okozó másságot a megbízható, engedelmes másság helyett. Molnár Attila Károly írása.
A levél éles kritikát fogalmaz meg az Operaház elmúlt éveinek vezetéséről.
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Washington egyre keményebb fellépést mérlegel Havannával szemben.
Vlagyimir Putyin eddig úgy folytatta a háborút, hogy az orosz társadalom többségét megkímélte annak közvetlen terheitől. Ennek most vége lehet.
A kompetenciamérés a magyar közoktatás egyik legfontosabb adatforrása, szakértők szerint azonban az egyre több mérés közepette sokszor elmarad a valódi fejlesztés.
