Minden nőnek meg kell ismernie a saját vágyait!

„Számomra egy fontos vágyat mindenképpen jelent, hogy végre ne kelljen feministának lennem. A feminizmus egy átmeneti állapot, addig tart, amíg nem valósul meg az, hogy egyetlen nőt sem ér hátrány vagy megkülönböztetés pusztán amiatt, hogy női emberként született bele ebbe a világba. A feminizmus egy olyan mozgalom, aminek az a legfőbb célja, amiért, ha kell harcolni is képes, hogy ne legyen végre szükség rá a társadalmi élet egyetlen területén sem, sőt még az egyházakban sem. Sehol.

Vagyis amikor eljön az a pillanat, amikor nem lesz már egyetlen olyan nő sem, aki egyáltalán észrevenné azt, hogy női emberként létezik ebben a világban: vagyis amikor már nem kétszer annyit kell teljesítenie, mint egy férfinak ahhoz, hogy komolyan vegyék a szakmájában. Amikor nem a patriarchátus – az apja, a férje, a pasija vagy a férfi főnöke, az egyháza vezetője – akarja megmondani neki azt, hogy ő mitől lesz önazonos. Emlékezzetek csak arra, amikor Kövér László házelnök kinyilatkoztatta, hogy az a legfőbb vágya, hogy minden magyar nő azt érezze az önkiteljesítése csúcsának, hogy unokákat szül neki! Ki a francot érdekel, hogy Kövér László vagy akármelyik politikus mire vágyik? Hogy jönnek ők ahhoz, hogy olyan módon politizáljanak, ami lábbal tapossa a nők szabadságát és önrendelkezését? Ki adott nekik hatalmat erre? A nők teste és lelke felett? És ki adott hatalmat az egyházaknak arra, hogy kontrollálja a nők spiritualitását? Mi nők? Ha ezt megtettük, hol volt az eszünk? És ki tartja hatalomban őket? Mi nők? Miért tesszük ezt?

Szóval a feminizmus akkor fogja felszámolni saját magát, amikor ebben az országban már egyetlen nő sem lesz, akit érdekel, hogy mit mond egy hímsoviniszta politikus, pap – vagy akárki – a nő szerepéről és feladatairól. Mert ezt minden nő önmaga képes lesz szabadon eldönteni. Hiszen ismerni fogja önmagát!

Szerintem ez a kulcs!  Minden nőnek meg kell ismernie a saját vágyait! S rá kell ébrednie arra, hogy a létezése céja nem az, hogy állandóan mások vágyait teljesítse: a párjáét, a gyerekét, a barátaiét, a politikusokét, a társadalomét! Hanem az, hogy végre egyszer csendben tudjon maradni olyan módon, hogy a fejében nyüzsgő rengeteg hang  elvárások, eltanult minták, külső kontroll) mögött végre rátaláljon a saját hangjára. Ami annyira gyenge, hogy a többi erőszakos harsogás szinte teljesen elnyomja. De attól még ott van! Minden nőben! S ha képes észrevenni végre, ezt a halovány kis hangot, akkor meg fogja tudni azt is, mi tenné őt tényleg boldoggá, s azt, hogy ki akar lenni ő valójában!”

Nyitókép: Perintfalvi Rita Facebook-oldala