„Puzsér gúnydalára válaszul:
Halld, Ó dicső Ukrajna! Szabadságjogok, láncokat megoldó demokráciája, polgári jogok védelmezője, őrzője, bástyája!
Ó, te fényes keleti nyugat!
Noha vagonban rohadnak fiaid, s a bomladozó tetemek bűze messzire kap, te mégis dicső vagy!
Noha vádolnak téged pártütő, aljas latrok, kik nyakaskodnak a nemzetek tengere ellen, te igaz vagy! Igaz és egyenlő! Ugyanazt a sorsot szánod az aggastyánnak, mint a dednek! Ó szabadság hercege, előtted egyenlő mindenki!
Ó te dicső, te hős, szervkereskedőkből lett ókori görögök örököse! Te vagy minta a nemzeteknek, téged imádunk.
Te siettél segítségünkre 56-ban az oroszok ellen! Te álltál ellent a náci hadaknak, te szálltál perbe nemzettársaink nálad ragadtainak védelmében. Te oldottad meg a betiltott művek köteleit. Szabad vagy és szent! Eladott földjeiden vér és rothadó hús trágyálja napraforgóid zsengéjét, s te harcolsz az ős gonosz ellen! Nélküled a szabadság csak szabadkozás!
Mid ne volna, mi nemzetek fölé emelne téged? Kódexek gyanánt ott a halál lista! Hősöket keresnek közötted? Hősöknek hőse nyugszik tenálad, Bandera! Noha már csontjain is zálog van, jó zálog az! Nyugati, mint te, ó igazságos és dicső! Mi hiányosságot keresnek hát benned a latrok?
Ki szót emel ellened, ragadtassék meg torka, és fojtassék meg!
Ha erőnk engedné, már a szórványban élő orkokat is mind megragadtuk volna, és népük szégyenletes billogával adtuk volna őket jelölésre, germán demokratáinknak. Állatok azok, nem egyebek.
De róluk egy szót se, amikor téged dicsérnek ajkaink! Epekedve nagyságod után, szalutálva állunk miközben szalagink alá kap a nyugati szél, s arany és tenger színeid kokárdája alatt megcsillantja többi szalagunk gyönyörűségét. Lobogód alól büszkén sejlik fel a szivárvány színeit hirdető selymes, nemes vászon, alatta fekete ököl, alatta nemzetközi veres csillag, alatta Baál, és Baphomet! S, mi könnyek között esünk térdre, no nem a gyöngeségtől, hanem az erőtől, miközben homokot fúj szemünkbe a sivatagi vihar!
Nincs igaz rajtad kívül! Talán még Biden, aki megszabadította a világot az őrülttől, kinek nevét sem említjük. De te, te még nála is igazabb vagy!”
Nyitókép: MTI/Kovács Tamás