Tapsra vártak

„Levegőért kapkod a magyar liberális tábor szervilisebbik fele, amiért Zelenszkij ukrán elnök brüsszeli bevonulását nem tapsolta meg Orbán Viktor miniszterelnök. Hallatlan! (Mellesleg az osztrák kancellár és a román elnök sem, de rájuk nem térnek ki. Nekik csak Orbánnal van bajuk.) »Az, hogy nem tapsolt, hozzá méltó sutyerák kicsinyesség« – írja közösségi oldalán Bojár Iván András tánc- és illemtanár. (Demszky Gábor egykori városarculati tanácsnokának nevét nem a rengeteg esze miatt jegyeztük meg annak idején – gyermekmolesztálási ügye miatt emlékszünk az arrogáns szabad demokratára.)

Párttársa, Bauer Tamás sem tud napirendre térni az ominózus jeleneten. »Nagy felzúdulást okozott nálunk, hogy Orbán miniszterelnök nem tapsolta meg az Európai Tanács brüsszeli üléstermébe bevonuló Zelenszkijt, és a kormány- és államfők közös fotóján is úgy állt a többiek között, mint aki idegenként odacseppent – füstölög a ceremóniamester. – Hogyne lett volna idegen ott, ahol Európa demokratái Ukrajna elnökét ünnepelték?«

Hogy mit jelent a »nálunk« kifejezés az SZDSZ-es (majd DK-s) ­Bauer értelmezésében, ahol »nagy felzúdulást okozott« az elmaradt Orbán-taps, az nem derül ki a konfabuláló ember írásából. Ahogyan a Zelenszkijt ünneplő »Európa demokratái« szóösszetétel is magyarázatra szorul.

Aztán miért is kellett volna szolgalelkű tapssal köszönteni a magyar kormányfőnek a topis szexzongoristát? Azért, ahogyan bánik a kárpátaljai magyarsággal? Netán az ukrán nyelvtörvényért? Esetleg a betiltott, meggyalázott nemzeti jelképeinkért? A frontra küldött nemzettestvéreinkért?

Mi inkább a saját hőseinknek tapsolunk, akik most Törökországban embereket mentenek.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

***

 ***