„Tegnap voltunk Borogyankában, Kijev egyik elővárosában, amit szó szerint szétlőttek. Az emberek otthonait és az iskolát is. »Jött a tank, célzott a házra és lőtt. A fiam napokig nem tudott megszólalni utána.« A történeteket a saját fülemmel hallottam, ezeket nekem mesélték, a pusztítás eredményét pedig a saját szememmel láttam – kis fekete humorral »orosz stílusú felújítás«-nak nevezik a helyiek.
Itt egy teljesen más üzemmódba kapcsol az ember: háborús üzemmódba. Egy csapásra megváltoznak a prioritások, egészen mást jelent maga a szó, hogy probléma. És bár céllal, misszióval érkeztünk, és felsővezetőkkel is nagyon nehéz témákról egyeztetünk napok óta - ennek ellenére én itt valahol csak egy turista vagyok – hiszen körbenézek, beszélgetek, készítünk sok fotót, de nekem van hová hazamennem, az országomat nem rohanták le az oroszok, az én otthonom nincs lebombázva.