Én itt valahol csak egy turista vagyok

„Tegnap voltunk Borogyankában, Kijev egyik elővárosában, amit szó szerint szétlőttek. Az emberek otthonait és az iskolát is. »Jött a tank, célzott a házra és lőtt. A fiam napokig nem tudott megszólalni utána.« A történeteket a saját fülemmel hallottam, ezeket nekem mesélték, a pusztítás eredményét pedig a saját szememmel láttam – kis fekete humorral »orosz stílusú felújítás«-nak nevezik a helyiek.

Itt egy teljesen más üzemmódba kapcsol az ember: háborús üzemmódba. Egy csapásra megváltoznak a prioritások, egészen mást jelent maga a szó, hogy probléma. És bár céllal, misszióval érkeztünk, és felsővezetőkkel is nagyon nehéz témákról egyeztetünk napok óta - ennek ellenére én itt valahol csak egy turista vagyok – hiszen körbenézek, beszélgetek, készítünk sok fotót, de nekem van hová hazamennem, az országomat nem rohanták le az oroszok, az én otthonom nincs lebombázva.

Találkoztunk egy tanárnővel, aki úgy döntött, nem hagyja abba a tanítást - tanterem híján az udvarában tartja az órákat. »Nem győztek le minket és a gyerekeknek sem fogom hagyni, hogy csüggedjenek« – mondta. Én pedig elképedve hallgattam, és megígértem, hogy az Európai Parlamentben elmesélem a történetét és Ukrajna győzelme után visszajövök hozzá.”

Nyitókép: Cseh Katalin Facebook-oldala