Szivárványos karszalagok, megkomponált FIFA-szlogenek, álbátor twitterhuszárkodás: a sport igazi szellemisége tűnik el a szemünk előtt.
A Forma-1-es nagycirkusz kihunyófélben lévő csillaga, Lewis Hamilton fakadt ki, hogy az új szabályozások értelmében sem politikai, sem vallási üzeneteket nem jeleníthet meg ruházatán. Természetesen előbbi fáj a sztárversenyzőnek, hiszen az utóbbi években rendszeresen szállt síkra lmbtq- vagy BLM-ügyekben.
Nem most kezdődött a sportesemények politikai prostitúciója, de látványosan a BLM-mozgalommal ért csúcsra. Emlékezetes, az Amerikában indult tiltakozáshullám gyorsan
Táptalajt adott a múltátírási kísérleteknek, ami szoborrombolásban, könyvek és filmek tabusításában és a nyelv átkódolásában artikulálódott. Teret nyert az angolszász terminussal presentismnek leírható felfogás, amely a jelen (gyakran nem is konszenzuális) erkölcsi mércéit vetíti ki a múlt történelmi helyzeteire, irodalmi alkotásira.
E törekvés ugyan különböző területeken mutatkozik meg, és alapját az a szándék jelenti, hogy politikai-világnézeti üzenetekké alakítsák a minket körülvevő nyelvi-kulturális környezetet. A nyelv is innentől kezdve társadalomalakító, utópisztikus célokat szolgál (néhány vadhajtásról már írtunk), vagy kimutathatóan szembemegy azokkal. Utóbbiak miatt érte abszurdnak ható támadás a sakkot, a matematikát és a komolyzenét, amik így vagy úgy, de rasszista vetülettel bírnak e torz ideológiai szemüvegén át szemlélve.
ami globális elérési felülete miatt vált vonzó célponttá a társadalommérnökösködő erőknek. A kulturális hagyományok átírása, a történelmi alakok és cselekmények átértékelése ugyanis viszonylag kis hatósugarú akció, az értelmiség vékony szeletét érinti. A sport ugyanakkor tömegesemény, milliárdos médiamegjelenéssel, jól menedzselhető ikonokkal.
Az NBA és az amerikai foci BLM-es kiállásai még csak színes hírként értek el hozzánk, azonban az európai futballvilágban elterjedő térdeléshullám már közvetlen tapasztalatot jelentett. Szivárványos karszalagok, megkomponált FIFA-szlogenek, álbátor twitterhuszárkodás: teljes fordulatszámon pörgött a progresszív PR-turbina.
Némi törést a katari vébé jelentett, itt ugyanis a tengerentúli társadalommérnökök (pontosabban a FIFA-diplomaták és -lobbisták) szembekerültek egy szigorú, vallásalapú államberendezkedés ultrakonzervatív attitűdjével. Természetesen a financiális erő győzött, a pénznek nincs szaga és nincs szivárványa. A világbajnokságon így nem volt térdelés, nem volt lmbtq-karszalag, nem volt kiállás,
A társadalomformálás eszközeként hasonló íveket futott be a Forma-1-es lobbi is. Itt arcot is kapott a törekvés, Lewis Hamilton, hétszeres világbajnok lett az üzenetek hírvivője.
A hírek szerint azonban propagandatevékenységének most gátat vet az új szabályozás, azonban illúzióink ne legyenek. Feltehetően új szimbólumrendszerrel vagy eszköztárral utat találnak a nyugati lobbisták, egészen addig, amíg a közvélemény passzivitása vagy támogatása szándékaiknak kedvez.
Eközben a sport igazi szellemisége pedig a szemünk előtt tűnik el, ha belenyugszunk.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
A számok nem hazudnak: a reálbérek is kilőttek, köszönhetően a családi adókedvezményeknek és az anyák támogatásának – mutatjuk, pontosan mennyivel visznek haza többet a magyar dolgozók, mint egy évvel ezelőtt.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
