Magas hőfokon zajlanak a katari vébé eseményei. A szélsőséges időjárási körülmények mellett a kultúrpolitikai és diplomáciai indulatok is izzanak. Sőt, úgy tűnik, egyre inkább az utóbbiak térfelén pattog a labda, háttérbe szorítva a világbajnokság igazi eszmeiségét. Bár futballrajongókként a mérkőzések sem örvendeztettek meg minket eddig,
labdarúgás helyett egyelőre a közéleti iszapbirkózáson a fókusz.
Azzal természetesen felesleges áltatnunk magunkat, hogy egy ilyen globális médiafigyelmet érdemlő esemény függetleníthető lenne a világpolitika rezdüléseitől, azonban Katar mérföldkő a sporttörténelemben. Számos példáját láttuk már annak, hogy egy semmiféle tradicionális futballkultúrával nem rendelkező ország otthont adhat a legjobbak viadalának (gondoljunk a japán-koreai vagy a dél-afrikai rendezésű vb-re), azonban ennyire szélsőségesen eltérő civilizációs dimenzióba még nem került a világbajnokság.
A Katar által – mondjuk ki – megvásárolt futballünnepet igen erőltetetten lehetett csak adaptálni a közel-keleti kulturális közegbe, és a médiateret az ebből adódó civilizációs súrlódások uralták eddig. Eme konfrontációk bájos leágazása a szivárványbotrány, ami látszatra teljesen harmadosztályú hiúsági ügynek hat. Távlatosabban azonban ez a nyugat-európai világkép ijesztő dekadenciájáról tanúskodik. Egy elszabadult társadalommérnökösködési törekvés térhódítási kísérlete,
amely a nyelv szimbólumrendszerén túl vizuálisan is uralni kívánja a világnyilvánosságot.
Túllépve azon, hogy a szivárványos üzenetek progresszív politikai propagandává silányítják a sporteseményt, az egész akció méltatlan a vébé eredeti szellemiségéhez. Katar példája azt mutatja, hogy a szélsőséges ideológiák a maguk hatókörében működnek, de egy ortodox iszlám állam és a nyugati genderlobbi összebékíthetetlen. Találkozásuk rávilágít a keleti és nyugati ideológiai extremitásra; csak míg a katari abszolút monarchiának vannak történelmi gyökerei, a szivárványos áramlatok az utóbbi évek mesterséges gerjedelmeinek tekinthetők.
Innen nézve kifejezetten szórakoztatónak is hathat a progresszió előtörése, erőlködése, majd kapitulációja, azonban felhőtlenül mégsem örülhetünk. A Belgium-Marokkó mérkőzést követően lángra lobbant Rotterdam és Brüsszel belvárosa, egész éjjel zavargások folytak, az elkövetők marokkói szurkolói csoportok voltak.