A progresszió politikai csatatérré silányította a futballünnepet.
Magas hőfokon zajlanak a katari vébé eseményei. A szélsőséges időjárási körülmények mellett a kultúrpolitikai és diplomáciai indulatok is izzanak. Sőt, úgy tűnik, egyre inkább az utóbbiak térfelén pattog a labda, háttérbe szorítva a világbajnokság igazi eszmeiségét. Bár futballrajongókként a mérkőzések sem örvendeztettek meg minket eddig,
Azzal természetesen felesleges áltatnunk magunkat, hogy egy ilyen globális médiafigyelmet érdemlő esemény függetleníthető lenne a világpolitika rezdüléseitől, azonban Katar mérföldkő a sporttörténelemben. Számos példáját láttuk már annak, hogy egy semmiféle tradicionális futballkultúrával nem rendelkező ország otthont adhat a legjobbak viadalának (gondoljunk a japán-koreai vagy a dél-afrikai rendezésű vb-re), azonban ennyire szélsőségesen eltérő civilizációs dimenzióba még nem került a világbajnokság.
A Katar által – mondjuk ki – megvásárolt futballünnepet igen erőltetetten lehetett csak adaptálni a közel-keleti kulturális közegbe, és a médiateret az ebből adódó civilizációs súrlódások uralták eddig. Eme konfrontációk bájos leágazása a szivárványbotrány, ami látszatra teljesen harmadosztályú hiúsági ügynek hat. Távlatosabban azonban ez a nyugat-európai világkép ijesztő dekadenciájáról tanúskodik. Egy elszabadult társadalommérnökösködési törekvés térhódítási kísérlete,
Túllépve azon, hogy a szivárványos üzenetek progresszív politikai propagandává silányítják a sporteseményt, az egész akció méltatlan a vébé eredeti szellemiségéhez. Katar példája azt mutatja, hogy a szélsőséges ideológiák a maguk hatókörében működnek, de egy ortodox iszlám állam és a nyugati genderlobbi összebékíthetetlen. Találkozásuk rávilágít a keleti és nyugati ideológiai extremitásra; csak míg a katari abszolút monarchiának vannak történelmi gyökerei, a szivárványos áramlatok az utóbbi évek mesterséges gerjedelmeinek tekinthetők.
Innen nézve kifejezetten szórakoztatónak is hathat a progresszió előtörése, erőlködése, majd kapitulációja, azonban felhőtlenül mégsem örülhetünk. A Belgium-Marokkó mérkőzést követően lángra lobbant Rotterdam és Brüsszel belvárosa, egész éjjel zavargások folytak, az elkövetők marokkói szurkolói csoportok voltak.
Az incidens erőteljes figyelmeztetés, hogy az ideológiai csatatér helyett a valós harcmezővé változó városokra kellene koncentrálni. Amíg ugyanis a szivárványexport köti le nyugati közvéleményt, a demográfiai és civilizációs krízis továbbra is forró terület.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Egy laza csevegés, egy kis könnyed vita! Csütörtökön is újra itt a Vekker a Mandiner reggeli élő műsora! Mondd el te is a véleményedet, és oszd meg a két műsorvezetőnkkel!
A kormányfő szerint egy ilyen lépés már a háborús részvétel kategóriája.
Ilyen, amikor a magyar miniszterelnök nyilatkozik.
Mindezek fényében érdemes külön megvizsgálni, mit hagy ki Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő a Facebook-bejegyzéséből, amikor az uniós döntés következményeiről ír.
Merz, Tusk és a többiek minden eddiginél mélyebbre süllyedtek.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
