Katar felett megtörik a szivárvány

Magas hőfokon zajlanak a katari vébé eseményei. A szélsőséges időjárási körülmények mellett a kultúrpolitikai és diplomáciai indulatok is izzanak. Sőt, úgy tűnik, egyre inkább az utóbbiak térfelén pattog a labda, háttérbe szorítva a világbajnokság igazi eszmeiségét. Bár futballrajongókként a mérkőzések sem örvendeztettek meg minket eddig, 

Azzal természetesen felesleges áltatnunk magunkat, hogy egy ilyen globális médiafigyelmet érdemlő esemény függetleníthető lenne a világpolitika rezdüléseitől, azonban Katar mérföldkő a sporttörténelemben. Számos példáját láttuk már annak, hogy egy semmiféle tradicionális futballkultúrával nem rendelkező ország otthont adhat a legjobbak viadalának (gondoljunk a japán-koreai vagy a dél-afrikai rendezésű vb-re), azonban ennyire szélsőségesen eltérő civilizációs dimenzióba még nem került a világbajnokság. 

A Katar által – mondjuk ki – megvásárolt futballünnepet igen erőltetetten lehetett csak adaptálni a közel-keleti kulturális közegbe, és a médiateret az ebből adódó civilizációs súrlódások uralták eddig. Eme konfrontációk bájos leágazása a szivárványbotrány, ami látszatra teljesen harmadosztályú hiúsági ügynek hat. Távlatosabban azonban ez a nyugat-európai világkép ijesztő dekadenciájáról tanúskodik. Egy elszabadult társadalommérnökösködési törekvés térhódítási kísérlete,

Túllépve azon, hogy a szivárványos üzenetek progresszív politikai propagandává silányítják a sporteseményt, az egész akció méltatlan a vébé eredeti szellemiségéhez. Katar példája azt mutatja, hogy a szélsőséges ideológiák a maguk hatókörében működnek, de egy ortodox iszlám állam és a nyugati genderlobbi összebékíthetetlen. Találkozásuk rávilágít a keleti és nyugati ideológiai extremitásra; csak míg a katari abszolút monarchiának vannak történelmi gyökerei, a szivárványos áramlatok az utóbbi évek mesterséges gerjedelmeinek tekinthetők.

Innen nézve kifejezetten szórakoztatónak is hathat a progresszió előtörése, erőlködése, majd kapitulációja, azonban felhőtlenül mégsem örülhetünk. A Belgium-Marokkó mérkőzést követően lángra lobbant Rotterdam és Brüsszel belvárosa, egész éjjel zavargások folytak, az elkövetők marokkói szurkolói csoportok voltak.

Az incidens erőteljes figyelmeztetés, hogy az ideológiai csatatér helyett a valós harcmezővé változó városokra kellene koncentrálni. Amíg ugyanis a szivárványexport köti le nyugati közvéleményt, a demográfiai és civilizációs krízis továbbra is forró terület.