Dermesztő ukrán beszámoló: „A hang egyre erősebb lett, és hamar rájöttem, hogy ez valami új lehet”
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Az ukrán ügy megér ma annyit Amerikának, amennyit a magyar nem ért meg ’56-ban.
„Az ukrán ügy megér ma annyit Amerikának, amennyit a magyar nem ért meg ’56-ban, hiába buzdította a pesti srácokat a Szabad Európa Rádió. Amerikai véráldozat nélkül meg pláne megér. Ukrajna százmilliárd dolláros támogatása összegszerűen stimmel. Mitch McConnell, a republikánus szenátorok vezetője – az amerikai politikusokat időnként hatalmukba kerítő őszinteségi rohamok egyikében – a minap nyíltan kimondta, »Ukrajna támogatása közvetlen befektetés a hideg, kemény, gyakorlati amerikai érdekekbe.« (...)
Vége a szilveszternek, józanodjunk hát ki: Európa már a saját jelenkori történelmében is mellékszereplő. A XXI. század nagy világpolitikai konfliktusának eleve az amerikai–kínai rivalizálást jósolta (oppardon, prognosztizálta) a külpolitikai szakma. Ez még igaz is lehet később, de egyelőre a szomszédunkban ropognak a fegyverek. A válságok sorozatán (görög adósság, migráció, Covid, háború) át vergődő Európa hányattatásairól, az egyelőre beláthatatlan végű korrupciós botrányról e hasábokon is sokat írtunk az elmúlt hetekben. De geostratégiai szempontból sem rózsásabb a helyzet. Nyugati határunk bizonytalan.
A brexit utáni britek – akikben legalább van némi katonai potenciál – még európainak számítanak-e egyáltalán? Mennyiben különbözik a politikájuk az amerikaiakétól?”
Fotó: MTI/AP/Patrick Semansky