Brüsszel csak látszólag engedte el Ukrajna kezét, már készül az új terv

Egyelőre vége az ukrán agráróriások profitját gyarapító szolidaritásnak, de Brüsszel megígérte Kijevnek, nem járnak rosszabbul.

Az ukrán ügy megér ma annyit Amerikának, amennyit a magyar nem ért meg ’56-ban.
„Az ukrán ügy megér ma annyit Amerikának, amennyit a magyar nem ért meg ’56-ban, hiába buzdította a pesti srácokat a Szabad Európa Rádió. Amerikai véráldozat nélkül meg pláne megér. Ukrajna százmilliárd dolláros támogatása összegszerűen stimmel. Mitch McConnell, a republikánus szenátorok vezetője – az amerikai politikusokat időnként hatalmukba kerítő őszinteségi rohamok egyikében – a minap nyíltan kimondta, »Ukrajna támogatása közvetlen befektetés a hideg, kemény, gyakorlati amerikai érdekekbe.« (...)
Vége a szilveszternek, józanodjunk hát ki: Európa már a saját jelenkori történelmében is mellékszereplő. A XXI. század nagy világpolitikai konfliktusának eleve az amerikai–kínai rivalizálást jósolta (oppardon, prognosztizálta) a külpolitikai szakma. Ez még igaz is lehet később, de egyelőre a szomszédunkban ropognak a fegyverek. A válságok sorozatán (görög adósság, migráció, Covid, háború) át vergődő Európa hányattatásairól, az egyelőre beláthatatlan végű korrupciós botrányról e hasábokon is sokat írtunk az elmúlt hetekben. De geostratégiai szempontból sem rózsásabb a helyzet. Nyugati határunk bizonytalan.
A brexit utáni britek – akikben legalább van némi katonai potenciál – még európainak számítanak-e egyáltalán? Mennyiben különbözik a politikájuk az amerikaiakétól?”
Fotó: MTI/AP/Patrick Semansky