„Nagyon bírtam, igazi vagány, jó arc volt.
Egyszer egy tv felvétel előtt odaléptem hozzá, mikor épp a sálját igazította, és azt kérdeztem: ugye, te szabadkőműves vagy? Szabadkőműves? Kérdezett vissza, miközben megállt a sál kicsomózásával. Igen! Te a Habsburg-Lotaringiai-ház európai Rendjének tiszteletbeli lovagja és a Rend nagymestere vagy a hivatalos életrajzod alapján, ezek a rendek szinte mindig valódi páholyokat is alkotnak! De mielőtt válaszolhatott volna, Ambrózy valami poénnal becsatlakozott, a rendezőasszisztens pedig kiállított, hogy felvétel.
Mikor végeztünk az adással, és sétáltam ki a többiekkel, utánam sétált és azt mondta, Robi! Te olyan vagy számomra mint a lekváros kenyér! Nevetni kezdtem, ő meg, ne nevess! Ezt nem lehet tanítani. Mármint? Kérdeztem vissza. Istenadta tehetség, máshogy nem tudom nevezni. Nem kell gondolkodnod, levegőt veszel és beszélsz, bármennyit. Olyan termesztésséggel, ahogy a lekvárt a kenyérre kenjük, bárminemű erőlködés nélkül. Mosolyogtam azon, amit mondott és még utoljára feltettem a kérdést: szabadkőműves vagy? Na, itt a taxim! Mondta, majd elköszöntünk. Nyugodjon békében!”
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner