Tisztelet a menetelőknek!

„Igazán nem mondhatjuk, hogy a pedagógusokon, a szakmai érdekvédőkön vagy a diákmozgalmárokon múlna a dolog. Egzisztenciavesztő bátorsággal álltak és állnak ki saját közösségükért, vele együtt a mi gyermekeink, tágabb értelemben véve a magyar nemzet egészének jövőjéért. Tolhatják a stílustalan, olcsó mocskolódást a kormánypárti ficsúr-influenszerek, akiben egy cseppnyi jóérzés és józanság maradt, az pontosan tudja és érti, hogy az oktatásügyben felszakadt hegek milyen mély igazságokat takartak. Az tudja, hogy amiről a diákok és tanáraik beszélnek, amit maguknak és nekünk mindannyiunknak követelnek – tudniillik, hogy legyen megfelelő, európai színvonalú a magyar oktatás és ehhez legyenek meg végre a szükséges feltételek -, az mind az utolsó vesszőig pontos és jogos. A legszebb, hogy a kormánypárti hangulatkeltő droidok tanárellenes uszításaival szemben még maga a kormány is elismeri az érintettek követeléseinek jogosságát, csak annyi a különbség, hogy nem akarja teljesíteni azokat.

Az oktatás ügye kapcsán felszínre tört elégedetlenség és a minden tiszteletet megérdemlő civil kurázsi sok mindenre rávilágított. Sajnos tökéletesen látszik a NER tudatos működésének és működtetésének eredménye: a lassan forralt vízben bizony a legtöbben kiabálás nélkül tűrik az egyre fájdalmasabb körülményeket. A legtöbben saját problémáik, egyéni tragédiáik fogságában várják a holnapot és – ami, legyünk őszinték: közös nemzetünk egyik régi szimptómája – nem is kívánunk addig mások bajával igazán foglalkozni, amíg az minket még közvetlenül és visszafordíthatatlanul nem érint.

Nem állítom, hogy a szolidaritás teljesen kiveszett, de vakság, ha nem vesszük észre: a NER tökéletesen játszik a félelem húrjain és fojtja minimálisra az egymást iránti maradék együttérzést is. Amíg nem vonul a kritikus tömeg, amíg a kormányfüggetlen média és a közösségi platformok is csak fásultan, félgőzzel adnak hírt a »Tudásmenet« erőfeszítéseiről, addig néhány kivételesen bátor kiállástól eltekintve, hiába kapnak messziről odakiáltott támogatást, takarásban vállalt tapsot, névtelenséget kérő szolidaritást a menetelők, a tiszteletet érdemlő hősies vállalás hatása nem az lesz, amit egyébként megérdemelne.

Dühös vagyok a kormányra, hogy útszéli menetelésre kényszerít tisztességes embereket az igazuk meghallgatásáért és dühös vagyok magunkra, a magyar társadalom minden szereplőjére, hogy ilyen sorsdöntő egyszerű kérdésben, mint a közoktatás megbecsülése képtelenek vagyunk egyetlen nagy és erős ökölként az asztalra csapni és végrehajtatni az általunk megbízott vezetőkkel, ami magától értetődően jár(na) a közoktatásban dolgozóknak és tanulóknak. Ami jár(na) mindannyiunknak.”

Nyitókép: noÁr Facebook-oldala