A világ sokkal rosszabb hely lett 2023-ra, mint az elmúlt három évtizedben valaha

2023. január 01. 06:56

Itt van 2023, és nem örülhetünk. Tíz konklúzió!

2023. január 01. 06:56
null

Írta: Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója

 

A most véget ért 2022-es esztendő legnagyobb kézzel fogható végeredménye, hogy

a világ sokkal zártabb és veszélyesebb hely lett, mint az elmúlt harminc évben valaha.

A háború és az arra adott nyugati válaszok komoly gazdasági és biztonsági kihívások elé állítottak bennünket, elszabadult az infláció, a gazdaságaink recesszióba fordultak, a világ fegyverkezni kezdett.

Sok nemzetközi szereplő zavarosban halászik: mikor, ha nem most lehet elérni a politikai céljaikat, miközben a világrend főszereplői mással vannak elfoglalva. Az országok közötti átjárhatóság csökkent, a kereskedelem és az utazások elé áthághatatlan akadályok kerültek. Elindult a világ blokkosodása, ami semmi jóval nem kecsegtet bennünket az előttünk álló évtizedben. A fő konklúzióink következnek.

 

1. A történelem nem ért véget, a háborúk nem tűntek el. A világháború veszélye nagyobb, mint az elmúlt ötven évben valaha

Az Európában ismét fellángolt háború a kontinens két legnagyobb országa között megmutatta, hogy teljesen fals remények voltak a ‘90-es években a világbéke eljövetelét illetően. Francis Fukuyama 1992-ben íródott könyve, „A történelem vége és az utolsó ember” egész generációkra volt nagy hatással. A kapitalizmus és a demokrácia győzött, nincs hova tovább, eljutottunk a végső fejlettségi fázisba. Fukuyama követői továbbgondolták a téziseit: demokráciák nem harcolnak egymással, a boldog békeidő karnyújtásnyira van, de Európába már biztosan elérkezett. 

Európa lecsavarta a katonai kiadásokat: hiszen ha nem lesz több háború, akkor minek költsünk sok pénzt felesleges dolgokra? Inkább fektessünk be a kutatásba és fejlesztésbe, tudományokba, egészségügybe, szociális szférába és az oktatásba. Tévedtek.

A végítélet órája, amely az emberiséget elpusztító katasztrófa közelségét mutatja, 2022-ben 100 másodpercnyire került az éjféltől. Ez a legmagasabb érték, amelyre az órát az 1947-es létrehozása óta állították.

A világ újra katonai táborokra szakadt, illetve szurkolókra, akik a partvonalról figyelnek,

de ha úgy fordul a kocka, akkor nem maradhatnak ki. 2022-ben egy nagy ugrást tettünk meg a világháború felé.

 

2. Az orosz hadsereg modernizációja kudarcot mondott

Hiába a másfél évtizeden keresztül lezajlott modernizáció, az orosz haderőreform látványos kudarcot mondott. A problémák sokrétűek: kezdve a hadseregben is jelenlévő korrupcióval és a lejelentett eszközbeszerzések hiányával a valóságban, egészen a stratégiai szintig.

A 2008-ban Szergyukov védelmi miniszter által elindított reformok hivatásos alapokra kívánták átállítani az orosz hadsereget. Sorkatonai szolgálatra való támaszkodás helyett hivatásos, jól megfizetett hadsereget hoztak létre, alaposan csökkentve a létszámot. A hadsereg szervezési rendszere is megváltozott: taktikai harccsoportokat hoztak létre, amelyekbe különböző fegyvernemek kerültek bele.

A rendszer nem vizsgázott jól: a különböző egységek nem tudtak jól együttműködni a csatatéren, és az egyik alkotórész (mondjuk a motorizált egységek) kiesése a nagy veszteségek miatt a többi működését is ellehetetlenítette.

A 2020-ban bejelentett modernizációs eredmény (a katonai eszközök 70%-a a bejelentés szerint modernizált lett) leginkább illuzórikus maradt,

mint később kiderült, a magas arányszámot újak helyett a régi rendszerek konzerválásával sikerült elérni, így ezek a szovjet, ötven-hatvanas években legyártott katonai eszközök a háború elhúzódásával újra kigurultak a raktárakból.

 

3. A drónok szerepe felértékelődött

A drón sokoldalú fegyverré érett: nem csak megfigyelésre és hírszerzésre használható, de komoly fegyverként is, amely képes a másik fél haditechnikájának a megsemmisítésére.

Ebben a háborúban egy drón nem túlságosan hosszú életű: az átlagéletkor 3-4 repülésig tart. Ilyen viszonyok mellett az olcsóság elsődleges szempont:

egy néhány ezer dolláros drón sokszor nagyobb károkat tud okozni, mint egy több százezres – vagy akár több milliós rakéta.

A drón hatástalanításához ráadásul drága rakétákat használ el az ellenfél, tehát a légvédelmet is gyengítik.

Ugyanakkor a drónok fejlesztése és gyártása mellett egyre több hangsúly lesz a jövőben a drónok elleni védelmen is, amire várhatóan hamarosan egyre jobb megoldások lesznek.

 

4. Hírszerzés fontossága: AI, harci szimulációk, mindenütt jelenlévő műholdak

Egy másik nagy tanulság, hogy ha valamiben megnyilvánul a 21. századi háborúk fő különbsége az előző évtizedhez képest, akkor az elsősorban nem a haditechnika fejlettsége lesz, hanem a hírszerzés és a mesterséges intelligencia fontossága. 

Oroszország nagy erőfölénnyel vágott neki ennek a háborúnak: haditechnikában, légierőben, tüzérségben és a tengeri flottában mindenképpen jóval felülmúlták az ukrán hadsereget. Emberi erőben ugyan nem voltak többségben, de a haditechnikai fölény miatt papíron sima győzelemmel számolhattak. Nem így lett, és ennek egyik oka a nyugati információs erőfölényben rejlett. Moszkva közel sem rendelkezik olyan hírszerzési kapacitásokkal, mint az Egyesült Államok és a szövetségesei. Ukrajna területét nap mint nap, élőben folyamatosan figyelik a különböző műholdak, és minden csepp információ azonnal feldolgozásra kerül és ismertté válik Kijevben.

Az orosz katonai vezetés minden mozgása Ukrajna területén látható, követhető.

Amíg az ukrán harci eszközök nem érték el lőtávolságban a parancsnokságokat, addig ez kevésbé volt gond. A HIMARS-ok megjelenése óta azonban a tisztikar már nincs a frontvonal közvetlen közelében, ami nyilván nem segíti az orosz hadsereg eredményességét és demoralizáló is. 

Az orosz rakéták már a kilövés pillanatában, néhány másodpercen belül észlelve vannak, és a légvédelem készültségbe jön. Ezért tud az ukrán légvédelem egyre eredményesebb lenni: kezdetben 30-40%-os hatékonysággal működött, most 70-80%-kal. Ezért Moszkva arra kényszerül, hogy még több rakétát lőjön ki, hogy kijátssza a védelmet.

Ha valaki még nem hallott az amerikai Palantir szoftverről, amelyhez szintén hozzájutott Ukrajna, érdemes utána olvasni bővebben. A rendszer a rendelkezésre álló, folyamatosan frissülő adatok (ugye a már említett hírszerzés) alapján, mesterséges intelligencia segítségével lemodellezi, hová érdemes odacsapni, mi az ellenfél leggyengébb pontja, hol lehet a legnagyobb kárt okozni. A rendszer eddig nagyon jól vizsgázott, és minden említett információs segítség együttesen megfordította az orosz harcászati túlerőt Ukrajna javára.

 

5. A csatákat akkor is hagyományos módon, a lövészárkokban vívják meg

Hiába telt el több mint hetven év a második világháború óta, a háború ezen aspektusa semmit nem változott. Végső soron nem a legmodernebb futurisztikus fegyverek vagy a drónok vívják meg a fő csatákat, hanem a katonák a lövészárkokban. És ezen a ponton kulcsfontosságú lesz, hogy a katona milyen tapasztalatokkal és milyen felszereléssel rendelkezik. Ahogy az is, hogy mennyire motivált.

Az a katona, amely a saját földjén, az országa jövőjéért harcol, motivált lesz.

Amelyik nem érti, miért harcol, nem lesz az. Ilyen egyszerű.

A motiváltság hiányára is van persze megoldás: a tömeg. Ha kellően sok katonát küldenek a frontra, akkor a nagy számok törvénye alapján lehet ennek eredménye. Moszkva legalábbis erre számít. A következő hónapokban valószínűleg az orosz mobilizáció újabb hullámait fogjuk látni.

 

6. Újabb fegyverkezési versenyek évtizede elé nézünk

Ezt az új korszakot egyes nyugati médiumok már a „Nagy globális újrafegyverkezésnek” nevezték el. Nem most indult, hanem még 2014 után, de idén pörgött fel igazán. A világ nagy ütemben fegyverkezni kezdett, és a katonai kiadások a következő években tovább növekednek majd. Huszonkilenc európai ország az elmúlt hónapokban összesen 209 milliárd eurónyi új katonai kiadási programot hirdetett.

Az orosz-ukrán háború egy lavinát indított el,

kiderült, hogy nem jött el a világbéke; kiderült, hogy a nemzetközi szerződések nem érnek sokat, ha egy nagy államnak tervei vannak a befolyási övezetében; és kiderült az is, hogy végső soron a védelmet nem a másik fél jóindulata, vagy a nemzetközi garanciák, hanem a fegyverek garantálják.

Mindemellett a kieső lőszereket és fegyvereket pótolni kell, most pedig tíz hónap alatt évtizedekig felhalmozott készletek merültek ki. Valami hasonló fegyverkezés a 20. század két világháború közötti időszakában is megtörtént, és nem lett jó vége.

 

7. Ukrajna, mint egy nagy homokozó a fegyverek globális tesztjére

Most mindenki, a kisebb országoktól egészen a nagyhatalmakig figyel és tanul. Ilyen kaliberű teszt lehetőséget nem láttunk a második világháború óta.

Európa két legnagyobb, összesen közel kétszázmilliós lakosságú országa áll harcban egymással.

Milyen fegyverek válnak be (lásd feljebb a drónok, hírszerzés, mesterséges intelligencia), és mi az, ami nem bizonyul hatásosnak (ebben a háborúban egyértelműen a légierő)?

A világ stratégái most éjjel-nappal elemeznek, és új irányelveket és terveket alkotnak. Abban is biztosak lehetünk, hogy az orosz-ukrán háború egy köztes lépcsőfok lehet a modern háborúk történetében, ahogy az első világháború is inkább csak megelőlegezte a második világháború hadigépezeti brutalitását.

 

8. Egy ország politikai akaratát még a leghevesebb szankciók sem képesek megváltoztatni, így azok eredménye továbbra is erősen vitatható

A Nyugat minden lehetséges szankciós eszközét Oroszországra zúdította az elmúlt tíz hónapban. Mostanra nagyjából kifogytunk ezekből az eszközökből, leginkább szimbolikus lépések maradtak. Nem maradt olyan szektor, amelyet nem érintették volna a nyugati szankciók, kezdve az energetikai szektorral, a kereskedelmen, technológiákon, pénzügyi szektoron át egészen az utazásig. Mindezt a globális gazdaságot meghatározó szereplők 60 százaléka részéről. 

Gazdaságilag sokkal rosszabb lesz Oroszországnak. Nekünk is. Rosszabbul fognak élni, mint eddig, ez nem kérdés.

De mindez nem fogja megállítani a háborút,

és a szankciók Moszkvát sem fogják rákényszeríteni arra, hogy megváltoztassa a politikáját. Sőt mi több: ebben az esetben a korrekció egy politikai kudarccal is felérne, és az orosz vezetés mindent megtesz – a lehetőségeikhez mérten – hogy elérjék a céljaikat. Ha ehhez le kell építeni a könnyűipart a hadiipar javára, akkor azzal. Ha csökkenteni kell az oktatást és az egészségügyet a hadsereg javára, akkor pedig úgy. 

A Levada közvéleménykutató intézet által december közepén közzétett felmérések ráadásul arról árulkodnak, hogy Oroszországban nem csak a vezetés nem érzi meg a szankciók hatását, hanem a lakosság sem. Miközben márciusban még az orosz lakosság 53%-a aggódott a szankciók hatása miatt, 40% nem, addig novemberre a számok megfordultak: 60%-ot egyáltalán nem aggasztják a nyugati korlátozások, 39%-ot igen. Arra a kérdésre, hogy „Teremtettek-e problémát a szankciók Önnek és családjának”, csupán 18% válaszolt igennel, a válaszadók 80%-a semmilyen problémát nem tapasztalt.

 

9. Az orosz birodalmi ambícióknak most évtizedekig vége

A kétezres években Oroszország ismét elindult a nagyhatalmi státusz felé vezető úton, és ezt viszonylag sikeresen tették. Oroszország újra fontos globális szereplő lett, folyamatosan fejlődő gazdasággal és vonzó kilátásokkal. Ennek most vége. Az orosz gazdaság ezt a háborút legalább egy évtizedig nem fogja kiheverni, és itt nem csak a politikai és gazdasági izolációról van szó, hanem a befektetők kivonulásáról, és a megnövekedett kiadások finanszírozásáról. Fejlesztés helyett a katonaság fenntartása és a túlélés lesz a fő cél. 

Oroszország teljes gazdasági és politikai izolációba került, és diplomáciailag is toxikussá vált.

Ez utóbbi abból is látszik, hogy Oroszország hagyományos szövetségesei a posztszovjet térségből is inkább kerülik a közvetlen kapcsolatokat, amennyire a lehetőségeik engedik. Közben az orosz békefenntartói próbálkozások is teljes kudarccal végződtek (Hegyi-Karabah vagy Tádzsikisztán). A szövetségesei számára Oroszország már egyre kevésbé jelent hozzáadott értéket: a kereskedelem kétoldalú fejlődését el lehet a jövőben felejteni, ahogy az orosz külföldi befektetéseket is. Biztonsági garanciákat szintúgy – Örményországot még a Moszkva által vezetett katonai szövetség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete sem tudta megvédeni Azerbajdzsántól, hiába folyamodtak a szervezethez hivatalos kérvénnyel. Innentől kezdve minden orosz partner levonja majd a következtetéseket, és próbál más partnerek után nézni – Közép-Ázsiában ilyen partner lehet Kína vagy Törökország, a Kaukázusban az Egyesült Államok és az Európai Unió.

Ráadásul az orosz katonai potenciál harmada odaveszett a háború eddigi tíz hónapja alatt. Ez a konzervatívabb, óvatosabb becslés, más becslések akár a potenciál 50%-áról is beszélnek. A katonai reform csődöt mondott és átszervezést igényel. A hivatásos hadsereg le van harcolva, a katonai erő gerincét most a mobilizált egységek alkotják. Minimum 10-15 évre lesz szüksége Oroszországnak a talpra álláshoz. Ez nem hasra ütésszerű szám, ez az egzakt számítások minimuma.

 

10. Elindult a világ blokkosodása, ami nekünk rossz hír

Az országok közötti átjárhatóság csökkent, a kereskedelem és az utazások elé áthághatatlan akadályok kerültek. Elindult a világ blokkosodása, ami semmi jóval nem kecsegtet bennünket az előttünk álló évtizedben. A folyamat nem csak fizikai akadályokban manifesztálódik, hanem a fejekben is elindult. A kulturális, tudományos és oktatási kapcsolatok drasztikus csökkenése azt eredményezi majd, hogy bizalmatlanokká válunk egymással, és sokkal kevésbé értjük majd meg egymást. A technológiai korlátozások Kína és az Egyesült Államok, valamint Oroszország és a Nyugat között azt fogják eredményezni, hogy különböző technológiai rendszerek, különböző szabványok fognak kialakulni, és nem lesz közöttük átjárás.

Ez az egész folyamat nem most indult el, hanem már a Covid-járvány évei alatt, 2020-tól kezdve, amikor a világ bezárkózott egymás elől. De 2022 adta meg a végső döfést a ‘90-es évek óta kialakult rendszer számára. Ha tíz év múlva hátranézünk majd,

könnyen lehet, hogy azt fogjuk mondani: 2022 volt az az év, amikor elindult a világ két blokkra szakadása. 

Hasonló korszakban élt George Orwell is, a világ blokkokra szakadásának a kezdetén, amikor 1949-ben kiadásra került a leghíresebb könyve, az 1984.

Orwell művében három szuperhatalom – Óceánia, Eurázsia és Keletázsia – harcolt egymással a világhatalomért és a vitatott (főleg afrikai) területekért. A valóságban hidegháborús szembenállás végül több mint négy évtizedig választotta szét a világot és Európát is.

Rövid ahhoz az emberi élet, hogy ezeket a kivárjuk. Nem szeretnénk, ha Orwell látomása megismétlődne.

 

Nyitókép: Goya - Az ész alvása szörnyeket szül (részlet)

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 81 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
csombor
2023. január 01. 14:49
A szerző nem csak a katonapolitika terén, hanem magyar nyelvből is képezhetné magát.
akkor ki
2023. január 01. 13:08
Dehogy lett rosszabb a világ! Sokkal színesebbek, szerethetőbbek lettünk, mint előtte! Íme egy idilli paradicsom! Csak a Mandis fiúk még alszanak. https://www.origo.hu/nagyvilag/20230101-elszabadult-a-pokol-berlinbenszilveszterkor.html
Ma is bukik a Zorbán...
2023. január 01. 12:13
2023 rettenetes előjekekkel indul. Mára a nyugati bolsevik terroristáknak már nem kell rejtőzködniük, fennen hirdethetik aljas eszméiket. Melyek érdekében gátlástalanul feláldoztak egy országot, emberéletek százezreit. Európára nézve végzetes következményekkel fog járni, hogy támogatja a terroristák oroszellenes háborúját, katonai agressziót követ el Oroszország ellen. Akár meg is semmisülhet a további bolsevista erőszak esetén elkerülhetetlen atomháborúban. És ehhez egyre közelebb kerülünk, mivel a félidős választásokon a Goebbels-i internáci propaganda által kimosott agyú amerikai választó nem kergette szét az emberiség ellenségeit, a hatalmat bitorló, csaló jakobinus-vókista csürhét. Az internáci aljasságban való bűnrészesség morális súlya akkor is szörnyű következményekkel fog járni Európára nézve, ha az azonnali fizikai megsemmisülést esetleg el is lehet majd kerülni.
Ekeke
2023. január 01. 12:05
1962 óta most álluk legközelebb az atomháborúhoz. (A kubai rakétaválság a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közti külpolitikai konfliktus volt, amely a Kubába telepített szovjet atomrakéták miatt alakult ki. A válság 1962. október 14-én kezdődött és október 28-áig tartott. Talán ez volt a hidegháború „legforróbb” pontja, amikor a világ egy atomháború kirobbanásának szélére került.)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!