Magyarország jelenleg egy második Trianon felé tántorog

„Röviden: IGEN, KELL

Kifejtve: A választások óta folyik egy vita az ellenzékben arról, hogy szabad-e a miniszterelnököt okolni, az ő felelősségét felróni azért a helyzetért, ami Magyarországon kialakult, vagy pedig inkább meg sem kéne említeni, és szakpolitikai javaslatokkal előállni, netán ideológiai alapú politizálást folytatni.

Tény, hogy az elmúlt két év bebizonyította, hogy a puszta »orbánozás” egyéb politikai innováció híján nem elegendő még a méltóságteljes vereséghez sem. Az egyéni gondolatokat, a politikai programot tehát az »orbánozás” valóban nem pótolja.

Ugyanakkor nem megemlíteni Orbán nevét, és nem emlékeztetni minden alkalommal az ő személyes felelősségére erkölcstelen szemfényvesztés. Ma Magyarországon a korrupció olyan szintű, hogy eurómilliárdoktól esünk el, a boltokban alapvető termékekért sorba kell állni, túl vagyunk (túl vagyunk?) egy benzinhiányon, miközben a kormány a választások időpontjának tologatásával, a választási törvény átírásával, a tanárok kirúgásával van elfoglalva, időnként meg rommá büntet pár ellenzéki pártot. Ez az állapot minden, csak nem normális, az origóban pedig egy ember áll, aki ezt az egész problémahalmazt létrehozta: Orbán Viktor.

Ezek után azt várja valaki, hogy bábozzam el, hogy nincs is olyan nagy baj, valójában Magyarország egy demokrácia, ahol pártok tisztességes versenyben megmérkőznek, és az emberek szabad döntése alapján kerülnek hatalomra, vagy szorulnak ellenzékbe?

Ezek után azt mondja valaki, hogy nem szabad kellemetlen érzéseket okozni a Fidesz fanatikus szavazóinak, akik szerint ami történik, az nem hogy nem rossz, de egyenesen tökéletes?

Lehet, hogy kényelmes abba az álomba ringatni magunkat, hogy ami Magyarországon folyik, az nem is annyival rosszabb, mint ami a többi európai országban történik. Lehet, hogy ezért még diplomáciai posztokat is kisorsolnak a leglojálisabb »ellenzékiek” között.

Én viszont nem azért kezdtem politizálni, hogy becsapjam az embereket. Én azért politizálok, mert szeretném, ha Magyarország egy felnőtt társadalom lenne, ahol a közéletben az igazság az úr. Az igazság pedig az, hogy Magyarország jelenleg egy második Trianon felé tántorog. Itthon káosz van, Európában pedig utoljára talán az első világháború végén volt ennyire rossz a megítélésünk. Ennek az okozója pedig Orbán Viktor. Ezt ki kell mondani.

Ki kell mondani azt, hogy jelenleg szakpolitikai javaslatokat megfogalmazni nagyjából olyan viszonyban áll a valósággal, mint sci-fi könyveket írni, mert úgysem valósul meg belőle semmi. Letudjuk az erkölcsi kötelességünket, és reméljük, hogy egyszer, ha ennek a rémálomnak vége, meg tudjuk majd őket valósítani. És ennek az oka Orbán rendszere. Ezt is ki kell mondani.

És lehet romantikus álmokat szőni arról, hogy majd szép szavakkal, meg nagy gondolatokkal meggyőzzük a Fidesz legelkötelezettebb támogatóit is. Nos, én nem szeretnék hazudni senkinek: aki összekeveri a polgári mentalitást az észak-koreai hajbókolással, azzal egy dolgot tudok tenni. Elmondom neki az igazságot, és bízom benne, hogy megérti, miről beszélek. Ha megsértődik, ha a vezér előtti hajlongást választja, akkor viszont nincs vele dolgom. Én felnőtt embereknek, felelős polgároknak szeretnék politizálni, nem pedig azoknak, akik lelkileg nem képesek kinőni a kommunizmust.

Én valódi jobboldali-konzervatív politikát szeretnék folytatni, és ez nem csak abból áll, hogy szép szavakat mondok a történelemről meg a hagyományokról. Ez elsősorban azt jelenti, hogy komolyan veszem az embereket, és megtisztelem őket azzal, hogy nem hazudok nekik olyat, ami nincs. Márpedig ma Magyarországon nincs demokrácia, ma Magyarországon nincs szabadság, ma Magyarországon nincs áru a boltban, ma Magyarországon nem lehet szabadon vállalkozni, ma Magyarországnak nincsenek barátai a világban. Van viszont orbánizmus. Erről beszélnünk kell, és én beszélni is fogok róla. Ha kell, minden nap.”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás